„…lándzsájával a falhoz akarta szegezni Dávidot…”

(1Sámuel 19) Jónátán békességszerzővé lett apja, Saul és Dávid között. Boldogok a békességszerzők (Máté 5,9). Isten Lelkének munkája, ha valaki érdekében szólunk (4). Ennek legáldottabb módja a valakiért elmondott közbenjáró imádság.

Saul azonban csak egy ideig békül meg, mert a démoni indulat ugyan elhagyja, de a szíve üres marad, ahol még több helye van a gyilkos indulatok sokaságának. Ezért újból Dávid életére tör, Dávidnak pedig menekülni kell. Isten Lelke nélkül az önmérsékletnek hamar vége szakad, és repül a dárda. Saul irigysége nagyobb, mintsem a saját családjába került Dávidot kímélné. Sault az Úr Lelke ítéletesen veszi hatalmába, hogy ne tudjon ártani Dávidnak, de ez a révület, kivetkőzve önmagából nem az Istennek kedves áhítat, hanem a rosszra tehetetlenné merevítő rajongás csupán (24).

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/