Beiktatták az új protestáns tábori püspököt, Jákob Jánost - frissítve

Tudja, hogy mit jelent az az elkötelezettség, amelynek szellemében a katona, ha kell, élete árán is megóvja mások életét – mondta Jákob János ezredes, a Magyar Honvédség új protestáns tábori püspöke február 14-én, kedden délután Budapesten, a Nagyvárad téri templomban, a beiktatása alkalmából rendezett istentiszteleten.

A Magyar Honvédség új protestáns tábori püspökének hivatalába beiktatása alkalmából rendezett istentiszteleten részt vett Hende Csaba honvédelmi miniszter, dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke és helyettese, Orosz Zoltán altábornagy, valamint dr. Szarka Gábor, a tárca kabinetfőnöke és a tábori lelkészi szolgálatok képviselői is.

Az első világháború áldozatainak emlékére emelt Nagyvárad téri Emlékezet Templomában a lelkészek és a történelmi zászlók bevonulását követően Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke igei köszöntésében – többek között – arról beszélt, hogy az egyházban a napi ige olyan, mint a hadseregben a napi parancs.

„Most Isten embere a parancsok világába kerül. Azon parancsok világába, amelyek arra valók, hogy a dolgok egyértelműek legyenek. A parancsok kereteket adnak, de a parancsok világa csak addig működik egyértelműen, amíg megvan a bizalom a parancsot kiadó iránt. Ez a bizalom a parancsot adó és teljesítő kapcsolatának alfája és ómegája. Ezt jelenti a tábori lelkészi szolgálat” – mondta a püspök.

Bölcskei Gusztáv rámutatott arra, hogy a tábori püspök fontos feladata a tehermentesítés. „Nagy feladat ez, annak, akit Isten erre rendelt. Nyugalmat, békességet árasztó embernek kell lennie annak, aki ezt vállalja: ilyen ember az, akit most beiktatunk. Jól ismerjük Jákob János munkáját, akit tábori püspökké választottunk” – tette hozzá.

Ezt követően ismertették a honvédelmi miniszter határozatát, amelyben Hende Csaba február elsejei hatállyal kinevezte Jákob János ezredest a HM Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat protestáns tábori püspökévé. Jákob ezredes eskütételét követően került sor a püspökszentelésre, majd a püspökök áldására is.

A hivatalába beiktatott protestáns tábori püspök bizonyságtételében arról is szólt, hogy könnyű volt elfogadnia a katonai szolgálat sajátosságait, nehézségeit, szépségeit, és jól ismeri a katonák életét. Tudja, hogy mely értékek fontosak számukra és családjaik számára, és mit jelent az az elkötelezettség, amelynek szellemében a katona „élete árán is megóvja mások életét, ha kell, feláldozza önmagát másokért”.

Beszéde végén Jákob János ezredes rámutatott arra, hogy a tábori lelkészek feladata a katonák elkísérése egészen a tűzvonalig, kötelességük, hogy a katonáik mellett álljanak a szolgálatukban. „Fogadják el szolgálatunkat: Isten ajándékát” – mondta a tábori püspök, aki beszéde végén imát mondott a katonacsaládokért és a tábori lelkészekért.

forrás:www.honvedelem.hu; szerző: Zilahy Tamás, fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária

--- 

Magas rangú egyházi, állami és katonai tisztségviselők előtt tette le a tábori püspöki esküt Jákób János ezredes, a Honvédelmi Minisztérium (HM) Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat február 1-jével kinevezett vezetője február 14-én Budapesten, az Emlékezet Templomában, amelyet annak idején az első világháborúban elesett katonák emlékére építettek.

Katonás ünnepségnek lehetett szemtanúja a táboripüspök-szentelés több száz civil és katona résztvevője. A Budapest-Nagyvárad téri gyülekezet templomában ez alkalommal nem orgona, hanem katonazenekar kísérte az énekeket a történelmi zászlók jelenlétében. Az eseményen köszöntötték Hende Csaba honvédelmi minisztert, Für Lajost, az Antall-kormány honvédelmi miniszterét, Benkő Tibor vezérezredest, Szarka Gábor HM-kabinetfőnököt, Simicskó István, Balog Zoltán, Szászfalvi László és Prőhle Gergely államtitkárokat, a HM Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat lelkészeit, Bíró László katolikus tábori püspököt, a Tábori Rabbinátus képviselőit és a Honvédelmi Minisztérium, valamint a Magyar Honvédség munkatársait.

Gáncs Péter evangélikus püspök a 46. zsoltár szavaival köszöntötte a jelenlévőket, Bölcskei Gusztáv református püspök pedig az aznapi ószövetségi igeszakasz, az 1Móz 39 alapján hirdette Isten Igéjét. Mint mondta, a Bibliaolvasó Kalauz olyan, mint a napi hadiparancs, amely ez alkalommal a parancsok világáról beszél József története kapcsán. A parancsok teszik egyértelművé a feladatokat és a felelősségköröket, azonban csak olyan viszonyban működnek, ahol a parancsot kiadó és a parancsot végrehajtó között feltétlen a bizalom.

Ahogy a testőrparancsnok házában, úgy a tábori lelkészi szolgálatban és annak vezetésében is alapvető a bizalom. „A parancsok világa konfliktusos. József is konfliktusba kerül, amelyben a legfontosabb, hogy megőrizze a belé vetett bizalmat” – fogalmazott Bölcskei Gusztáv. Az olvasott igeszakasz alapján hozzátette: a püspöki küldetés, ahogy József munkája is, egyfajta tehermentesítés a konfliktusokban, a szolgálatban, a meggyötört helyzetekben.

A Zsinat elnöke kijelentette: az újonnan tisztébe iktatott püspök nyugalmat teremtő vezető lesz, olyasvalaki, aki jól ismeri a katonaéletet, a ranglétrát. „Növekedni csak Istennel együtt lehet igazán. Az Úr Józseffel volt – ez az egyházi szolgálattevők egyetlen igazi reménysége. Az az Úr van velünk, akit a próféciák úgy hívtak: Immánuel, velünk az Isten, és aki azt ígérte, hogy velünk van minden napon, a világ végezetéig.”

A Szentlélekért való könyörgés után felolvasták a Honvédelmi Minisztérium határozatát a Zsinat és az evangélikus egyház közgyűlése által a tábori püspöki címre felterjesztett Jákób János kinevezéséről, majd az ünnepélyes eskütétel és az odaszentelés imádsága következett. A felszentelt püspökre a négy magyarországi református püspök és Szemerei János evangélikus püspök kérte egy-egy igével Isten áldását.

Az újonnan tisztébe iktatott tábori püspök a Jn 21,17 alapján tett bizonyságot a gyülekezet előtt elhívásáról. „Amikor személyessé vált számomra Krisztus megváltói műve, öröm és hála volt a szívemben, hiszen eldőlt a jövőm, mint a Krisztusért hálóját otthagyó Péter apostolnak. Neki teszi fel Jézus a kérdést: szeretsz-e engem? A keresztyén hit nem norma- és szabályrendszer, nem tan, hanem feltétlen bizalom Jézus Krisztus és az ember között, aki megérti Isten neki adott szeretetét, és hálából az életét adja érte” – mondta prédikációja elején Jákób János. Jézus nem kérdezi, megháláljuk-e az értünk hozott áldozatot, csak annyit tudatosít kérdéseivel Péterben, hogy ha szereti őt, karolja fel az elesetteket. „Jézus Krisztus is így bízta rám az enyémeket, a katonákat, akik nagyon fontosak neki” – fogalmazott a tábori püspök, és hozzátette: Jézus nagyon is jól ismerte a katonákat és a tábori élet kiszolgáltatottságát. Irgalmas volt az ellene küldött katonával, akinek Péter levágta a fülét, nagyra értékelte a kapernaumi százados sokakat megszégyenítő hitét, és halála után egy római századosból bukott ki a hitvallás: igen, ez az ember valóban Isten fia volt.

Jákób János elmondta: már a díszzászlóaljban eltöltött sorkatonai szolgálata alatt nagyon a szívéhez nőtt a sereg. A katonaságot nemes és szép hivatásnak nevezte, ahol a hűséggel helytálló, jellemes életű honvédek, ha kell, az életük árán is megvédik mások életét. Mindez nagyon nehéz, különösen, amikor egy külföldi katonai misszióban elesett bajtársuk koporsója mellett kell megállni, vagy amikor a katonák saját bőrükön tapasztalják a halál közelségét.

„Védeni kell az életeket, akár az életemet is feláldozva” – fogalmazott a tábori püspök, aki maga is megjárt már forró helyzeteket, amikor Boszniában teljesített szolgálatot. Mint mondta, a lelkészek életközösségben segítik a katonákat a táborban és a lövészárokban egyaránt, és tanítják őket arra, ami valóban egyetlen vigasztalás a Heidelbergi Káté első kérdés-felelete alapján élet és halál kérdéseiben is: nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok. „Bármilyen messzire is vezéreljen a parancs a családomtól, a biztonságot adó bázistól, mennyei Atyám mindig közel, mindig egyetlen imádságnyira van tőlem.”

A Protestáns Tábori Püspökség hivatalvezetőjének, Jákob Jánosnak püspökké választásáról 2011-ben a májusi Református Zsinat egyhangúlag  döntött.

A frissen beiktatott püspök első feladataként helyettese státuszának rendezését jelölte meg. Ezt a két delegáló egyház (Magyar Református Egyház és Magyar Evangélikus Egyház) és a Honvédelmi Minisztérium között fennálló háromoldalú megállapodás rögzíti.

Jákob Jánosban már sorkatonasága idején megfogalmazódott, hogy a katonák között szeretne szolgálatot teljesíteni, de akkor ez még elképzelhetetlen tűnt. „Biztos, hogy az Isten Lelke itt kezdte el bennem azt a megmagyarázhatatlan életutat, amelyet vezetése, és segítsége által eddig bejártam. Amikor leszereltem, rögvest felvételt nyertem a Református Teológiai Akadémiára és amikorra elvégeztem azt, újraindult a tábori lelkészi szolgálata” – emlékezett vissza.

„Éjszakába nyúló beszélgetések után, kórházi ágyak melletti szolgálatokban, lehetetlennek tűnő élethelyzetekben, temetések alkalmával gyakran éreztem ember felettinek a feladaton folytatást – vallott Jákob János. – Olyan jó, hogy nem nekem kell helyzeteket megoldanom, hanem mindezt az élő Istenre bízhatom.” 

A protestáns tábori püspök nem lát ellentéteta katonai és a lelkészi szolgálat között, hiszen a katona is Isten gyermeke, aki egy speciális feladatra vállalkozott. A legdrágábbat, az életét kínálja fel országa békéjéért, a társadalom nyugalmáért.  Ő maga is járt 1996-ban Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában, amit később több külmisszió is követett. Ezekről így nyilatkozott: „Nagyon fontos a halál közeli helyzetben is tudnom, miért vagyok ott, ki küldött, valamint azt, amit a Heidelbergi Káténk tisztáz: nem a magam tulajdona vagyok. Isten szeme előtt én is egy kegyelemre szorult ember vagyok rendfokozattól, beosztástól, hivatástól függetlenül. A katonák közötti szolgálatom középpontjában is ez áll, kiegészülve az üdvősség kérdéskörével, amit egy lelkipásztor sosem kerülhet meg a rábízottak életével kapcsolatosan.  A tábori lelkész feladata elsősorban lelkigondozói, ami mellett nyilván megtartja a hitéleti alkalmakat, kiszolgáltatja a szent jegyeket, keresztel, konfirmál, esket, és sajnos, gyakran temet. Mégis a legfontosabb feladata úton lenni a rábízottak között, és meglátni, hol tud hasznos segítséggé lenni a bajba jutott katona számára.”

Jákob János életrajza

Jákob János 1962. augusztus 20-án született Sárbogárdon. 1988-ban nyert felvételt a Református Teológiai Akadémiára Budapestre, majd segédlelkészi éveiben Fehérvárcsurgón és Bodajkon szolgált. 1995-ben szentelték lelkésszé Kaposváron. Tanulmányai végeztével az újraindult tábori lelkészség kötelékébe került, először Székesfehérvárra, majd Tatára irányították. 1996. június 24-től az IFOR kötelékében Horvátországban, Okucaniban teljesített szolgálatot. A féléves misszió után Ceglédre került, ahol kelet-magyarországi tábori esperesnek nevezték ki, őrnagyi rendfokozattal. 

2001. február elején visszahelyezték Székesfehérvárra, dunántúli esperesnek nevezték ki, ugyanekkor alezredessé is előléptették. 2005. február óta vezette a tábori püspökség hivatalát, ezredesi rendfokozatban. 2012. február elsején nevezték ki a protestáns tábori püspöki szolgálat ellátására., egyházi beiktatása február 14-én történt meg.

Jákob János 1991-ben kötött házasságot Kóródi Judit Ibolyával, a fehérvárcsurgói református gyülekezet lelkipásztorával. Isten kegyelméből azóta ott élnek együtt, három gyermekük született. A mai napig mindketten végzik szolgálatukat, hiszik és vallják eljegyzési Igéjüket: „Eben-Haezer!” = Mindeddig megsegített bennünket az Úr!

forrás: www.reformatus.hu, szerző: Bagdán Zsuzsanna, fotó: Kalocsai Richárd