Merre tovább Magyar Református Egyház? - a Tatai Református Egyházmegye konferenciája

A tatai református templomban gyűltek össze az egyházmegye presbiterei, hogy idei konferenciájukon a címben megfogalmazott kérdésről informálódjanak, eszmét cseréljenek. Az együttlét elején Bellai Zoltán, püspöki főtanácsos Mt. 13. 23 és Jn. 15. 26 alapján a magvetés példázatával hirdette isten Igéjét. Kihangsúlyozta, tudnunk kell befogadni az Igét, de vigyázni kell, hogy életünk nehogy terméketlen legyen. Életünk legyen hasznossá Isten ügyében.  

Az áhítat után Gyimóthy Géza, a tatai egyházmegye gondnoka megnyitotta a konferenciát, őt követően Bogáth István, főjegyző a Magyar Református Presbiteri Szövetség nevében köszöntötte a konferenciát.

Az első előadó Szűcs Attila, zsinati tanácsos előadásának címe: Tennivalók a presbiter szemével volt. Előadásában elmondta, bár egyházunk megőrizte hitvallásbeli és szervezeti egységét, mégis rendkívül nagy problémaként említette, hogy csak az utóbbi tíz évben 50000 fővel csökkent egyházunk létszáma. A kiürülésnek kiüresedés is a következménye, ez viszont már nagyon komoly problémákat vet fel. Hangsúlyozta a stratégiakészítés szükségességét, hiszen szerinte ha nem tudjuk mit akarunk tenni, akkor nem is fogunk tenni semmit egyházunk megújítása érdekében. Az elmúlt időszakra utalva kiemelte, hogy az egyház belső okokból indíttatva sokkal kevesebbet ért el mint amit a külső körülmények lehetővé tettek volna. A beintegrálás nem sikerült, pedig a népszámlálási adatok birtokában a feladatok világosan látszódtak. Megítélése szerint sokszor nem hiteles a szolgálat, legyen az egyházunk bármely szintjén.

Hangsúlyozta a legutóbbi rendkívüli balatonszárszói Zsinat eredményét, mely a hallgatóság soraiból egyöntetű derültséget váltott ki, mely szerint majd bizottságokat hoznak létre az ügyek vizsgálatára és majd a bizottságok bizottsági munkálatai alapján értékeléseket fogalmaznak meg.

Nagyon fontos tennivalóként fogalmazta meg, hogy a világiak szerepe ne csupán protokolláris legyen hanem elvárható súlyuknak megfelelően az érdemi dolgokban is rész kapjanak, részt vegyenek. Rendkívül fontos tennivalóként említette, hogy a gyülekezetek egykor elrabolt földtulajdonainak kárpótlását minden egyházi szinten kérni kell.

Dr.Bogár László, közgazdász professzor előadását hallgathatták meg a részvevők a következőkben.

Közgazdász szemmel vizsgálta meg az elmúlt időszakot és a jelen történéseit. Elmondta, hogy mai világunkat egy olyan „Pusztító Világerő” irányítja amely még a saját létét is tagadja. Hangsúlyozta, hogy egy összezavart nyelvű, elméjű közösség képtelen cselekedni. És most éppen ez a cél.

Ez ellen az erő ellen csak akkor lehet eredményesen fellépni, ha van: 

Lelki, erkölcsi szellemi talapzat és az egészséges.

Közösségnek van saját fizikai tudata.

Fizikai lét párosul a saját gazdasági léttel.

Kiemelte, hogy nincs magyar gazdaság, hiszen a magyar vállalkozó csupán réslakó, aki ott tud működni ahol mások neki egy résnyi helyet hagytak. Idegen erők és azok kollaboránsai még mindig szaggatják hazánkat.

Előadását követően a Tatai Református Gimnázium énekkara szolgát a gyülekezet előtt.

Ezután a jelenlévők kiscsoportok beszélgetések helyszíneire vonultak, ahol  az elhangzottakról beszélgethettek, vitatkozhattak.

A kiscsoportos megbeszélésekről visszatérve dr. Márkus Mihály nyugalmazott püspök egyházunk megújulásával kapcsolatban hangsúlyozta, aki nem akarja hogy változás legyen az nem akarja, hogy megmaradjon egyházunk! Változzatok elmétek megújulásával, kérte a jelenlévőket Pál apostol szavaival. Kiemelte a legfontosabb presbiteri feladatot, életeddel légy példa településed reformátusai és más lakói előtt.

Dörgedelmes szavakkal emlékeztetett a presbiterek, lelkészek feladatainak végrehajtására. Ezután megrázó események következtek, hiszen a püspök úr elmondta, nemrég megtörtént az 1956 óta végrehajtott hétmilliomodik abortusz. Kérte a gyülekezetet, hogy fennállva imádkozzon, imádságában megemlékezett a hétmillió meg nem született magyar gyermekről.

A kiscsoportos foglalkozáson elhangzottakat a csoportvezetők foglalták össze.

A földkérdésben egyöntetűen mindenki a kárpótlás mellett foglalt állást, elfogadva azt a véleményt, hogy minden presbitérium hozzon határozatot melyben az elrabolt tulajdon kárrendezését kérik.   

Ne vállalja a presbiteri tisztet  aki nem jár rendszeresen templomba.  

A presbiterek képzését mindenki nagyon fontosnak tartotta ezeket az alkalmakat meg kell szervezni!

A presbitereken és nem a magas egyházi vezetőkön múlik egyházunk sorsa.

A kötelező hittanoktatást és annak működtetését a presbitériumoknak támogatni kell.

Terveket kell készíteni, mely a gyülekezet bővítését is szolgálja és a tervek megvalósulását számon is kell kérni.

A presbiter saját gyülekezeti élete rendbetételével kezdje a munkát.

Mindenki vállaljon konkrét feladatot.

A liturgiai reform szükséges, de ahhoz széleskörű támogatottság kell.

A nehézségek ellenére nagyobb anyagi áldozatot kell vállalni. 

Nincs igazi kapcsolat a felsőbb egyházi szintekkel.

Minden csoportban az egyházmegyék megerősítését szorgalmazták.

Szorgalmazni kell a médiában való közvetlen megjelenést, szükséges az egyházi honlapok még élőbbé tétele.

A személyes kapcsolat legyen a legfontosabb, ez a legfőbb marketing tevékenység.

A konferenciákon még több időt kell szánni a csoportos beszélgetésekre. 

Egyöntetű vélemény volt, hogy az utóbbi évek legjobb, legszervezettebb és legnyíltabb konferenciája volt az idei. Többen hangsúlyozták, erre vártunk régóta. 

Köszönet illeti a szervezőket és mindenkit aki segített a konferencia lebonyolításában.