20 évesek vagyunk! - A Balatonkenesei Református Nőszövetség újjáalakulásának évfordulója

Nagy szeretettel és várakozással készültünk a 20 éves évfordulóra. Meghívtuk a gyülekezet tagjait és olyan személyeket, akik valamilyen okból kötődnek közösségünkhöz. A megemlékezés napján sorra érkeztek a vendégek, a Nőszövetség jelenlegi és régebbi tagjai, illetve segítőink, támogatóink. A Gyülekezeti ház nagytermében, barátságos hangulatban, szeretetvendégséggel készülve fogadtuk őket.

Németh Péter lelkészünk köszöntötte az egybegyűlteket. Egy a Húsvét közelsége miatt is aktuális igerésszel a közösség tagjainak lelkesedését értékelve további munkára, szolgálatra buzdított.

A Nőszövetség elnöke, Németh Gyuláné Joli néni beszámolójából megtudtuk, hogy miként alakult meg az Országos Református Nőszövetség, és mi volt a céljuk, felelősségük: egy romokban heverő ország talpra állítása. Ravasz László püspök felismerte a 2. világháború szörnyű következményeit, és ebben a helyzetben a női segítség nagy értékét. Zsindelyné Tüdős Klárát kérte fel a szervezet elnöki tisztére, és meghívta Erdélyből Pilder Máriát, hogy együtt szervezzék meg a Nőszövetséget. Alaptételük: Az Isten Igéje átformálhat, értelmet adhat az életnek és a szolgálatnak, bátorít, erősít és vigaszt nyújt.

Nagy veszteség volt, amikor 1950 körül feloszlatták. Nehéz évek következtek. Az 1960-as évektől lassan enyhültek a tiltások, a kis gyülekezetek egymás között elkezdtek csendesnapokat, találkozókat szervezni, ébredés indult. Aztán elérkezett az idő, amikor újjáalakult az Országos Református Nőszövetség. Alakuló ülése 1991. november 16-án volt, amelyen gyülekezetünkből is hatan részt vettek. Itt úgy felbuzdultak, hogy 1992. április 10-re összehívták az asszonyokat, és 44 évi kényszerszünet után újraindulhatott a munka. Azóta, immár 20 éve, minden hónap második péntekjén tartják összejövetelüket.

Örömmel hallgattuk az elmúlt évekre való visszaemlékezést, azután Sipos Károlyné, gondnokunk tolmácsolásában a csodálatos, gondolatébresztő verseket, majd pedig megnéztük a lelkészünk által összeállított zenés, vetített képsorozatot, mely az elmúlt év gyülekezeti alkalmait elevenítette fel.

Vér Lászlóné Irénke néni, Nőszövetségünk elnök-helyettese, köszöntőjében elmondta: Sokszor úgy érezte, abba kellene hagyni, nem kellene tovább erőlködni, ekkor „Jolika olyan volt, mint, aki meg sem hallja, amit neki mondanak”, máris egy újabb konferenciára hívta a jelenlévőket, újabb feladatokat vállalt és kereste az elvégzésre megfelelő személyeket, ment és szolgált, szervezkedett.

Megköszönve a Nőszövetség szolgálatát a közösség tagjai és a vendégek sorra köszöntötték Joli nénit a jeles nap alkalmával. Apró figyelmességekkel, virággal, tűzijátékos tortával, emlékkártyákkal, szívhez szóló szavakkal köszönték meg eddigi munkáját és kívántak további aktív, szolgálattal teli életet a közösség „robbanó motorjának”.

Joli néni is készült ajándékkal: Jákfalvi József tanár úr bronz medál másolatokat készített a Zsindelyné által tervezett eredeti medál alapján. Ezeket osztotta ki a vezetőség tagjainak.

Saját élményből magam is csatlakoztam a köszönetnyilvánítókhoz, hiszen nem lehet szó nélkül elmenni a Joli néni által a gyermekek közt végzett munka mellett sem. Gyermekeivel közel egyidős vagyok, így velük együtt nevelkedtem ebben a szeretetteljes közösségben. Az együtt eltöltött események bennem is szép emlékeket idéztek. A sok szép ének, a bibliai történetek, amiket tanított nekünk, a kirándulások, a nyári táborok Zánkán, a konferenciák, amikre elhívott bennünket, a karácsonyi szereplésekre készülődés, mint a gyermekek első szolgálata, egy életre meghatározta az útját mindenkinek, aki részese lehetett.

Sörédi Györgyné Magdi, településünk volt polgármestere, szintén megköszönte Joli néni és a Nőszövetség munkáját. Szívesen emlékezett vissza az Ökumenikus imaestekre és a gyermekekkel való foglakozásokra. Elmondta, mennyire hiányzik a mai generáció életéből az erkölcsi nevelés. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a jövőben tovább tud munkálkodni a jelenleg maroknyi közösség és ismét bővülni fog azok száma, akik elhivatottságot éreznek a mások iránti segítés, önzetlen támogatás iránt.

Csatlakozva ehhez a gondolathoz, hiszem, hogy mindig lesznek, akik folytatják a megkezdett munkát. A jó Isten mindig talál olyan személyeket, akik figyelnek rá, és lelkesen segítik, adományaikkal támogatják a rászorulókat.

Adjunk hálát az Istennek, hogy együtt lehettünk, hogy van mire emlékeznünk, és van miért tovább munkálkodnunk. Köszönjük az erőt, melyet Ő ad a munkák elvégzéséhez. „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6,2)

A szerző presbiter, a Nőszövetség tagja