Hogyan kerül ki a só a sótartóból?

Az idei REND alapigéje a „Ti vagytok a föld sói”. A Nőszövetség rendezvényének főelőadójaként Gilicze Andrásné, az Országos Nőszövetség titkára, szentes-felsőpárti lelkipásztor arról fog beszélni, hogy hogyan is kerülhet ki a só a sótartóból. Erről is beszélgettünk Gilicze Andrásnéval a REND-re készülve.

Kell magyarázni azt, hogy hogyan kerülhet ki az a bizonyos „só” a sótartóból? Hogy hogyan ízesíthetjük meg keresztyén emberként mások életét? 

Igen, szerintem kell. Néha nagyon bonyolult dolgokra gondolunk, néha a közös alap vagy a tanítás hiányzik, azért beszélünk el egymás mellett. Az istentiszteletek nem interaktívak, a rétegalkalmak nem mindenhol megoldottak. Szerintem ez a téma sokkal több odafigyelést és céltudatos foglalkozást érdemel. Ismertek azok a gondolatok, hogy „senki sem vezethet azon túl, mint ameddig ő maga eljutott” vagy, hogy „mindenkinek ahhoz kell a legtöbb idő, amihez nem ért”. Ahhoz, hogy megízesíthessük mások életét, a mienknek kell rendben lenni. Ha mi jó tanítványai vagyunk Urunknak, másokat is nagyobb valószínűséggel vezetünk hozzá, szolgálunk feléjük.

Hogyan talál egymásra az ember és a feladat?

Erre a kérdésre a válasz: Csordultig lesz az ember szíve hálával a kapott kegyelemért, és megnyílik a szeme, a füle, a pénztárcája. Átadja az időbeosztást is az Úrnak, fölismeri a kapott talentumokat és máris működik a dolog.

Van-e a kegyelmi ajándékainkra szabott feladat, vagy minden szolgálatot fel kell vállalni?

Vicces lenne egy zenei analfabétával dicsőítő csapatot vezettetni. Mindenkinek ismerni kellene a saját tálentumait és karizmáit. Persze vannak szükséghelyzetek, amikor nagyon fontos odaállni, pedig nem érezzük magunkat alkalmasnak. De az ilyen elveheti a szolgálattól a kedvet. Nem valósul meg, hogy örömmel szolgáljatok az Úrnak „Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!” (Zsolt.100,2)

Gyakran tapasztalunk egyfajta passzivitást református testvéreink részéről, akár ha a diakóniai munkáról beszélünk, akár nőszövetségi, vagy egyéb közösségi munkákról van szó. Pedig sokszor ott van a jobbító szándék, a feladatok utáni vágy az emberekben. Hogyan lehet felrázni a passzív keresztyéneket?

Szükséges látni a szolgálat értelmét annak, aki végzi. Kell a közösség, akikkel együtt lehet végezni a szolgálatot, engedni kell, hogy bevihessék a saját kreativitásukat, szokásaikat, ha az, az üdvösség szempontjából vagy a jó erkölcs, jó ízlés, hitelesség szempontjából nem von le a szolgálat értékéből. Kérjük ki a véleményüket. Ismerjük el, köszönjük meg - ak

A sok jó szándék mellett lelkes szolgálattévőknél viszont előbb-utóbb bekövetkezhet egyfajta megfáradás. A sok szolgálat mellett esetenként még a kiégés tüneteit is láthatjuk. Szükség van a józanságra a szolgálat mértékében? ár mások előtt is - a munkájukat. Mi a nagyon kiemelkedő mennyiségű szolgálatot végző testvéreknek az önkéntesség vagy a diakónia napján emléklapokkal köszönjük meg a szolgálatukat.

Az átadott életű testvérek nem csak az igei alkalmakat, de a szolgálatot is - ha nagyon szükséges – „áron is megveszik”. Akik megtapasztalták ennek áldásait, többször is megteszik. A kiégés ott lehetséges, ahol nincs váltásra mód, ahol nincs kinek beugrani a megfáradt helyére, ahol nem figyelnek egymásra, ahol nem felkészítetten végzik a szolgálatot, ahol nincs „ki és bemosakodás”. Ezekért a lelkipásztor is felelős. Ritkán tanítunk arról is, hogy szinte nincs olyan, amit Isten ne tenne meg azért az emberért, aki elkötelezetten szolgálja az ő országát. A mások felé végzett, szívből jövő, örömteli szolgálat pedig gyógyít és nem megbetegít.

Sok keresztyénnek jól felismerhető, különleges kisugárzása van a környezetére. Mit lehet tenni személyes életünkben, hogy mi is sugározzuk kifelé Isten szeretetét?

Ezzel a szeretettel kell csordultig lenni, mert amivel csordultig a szív, azt szólja a száj. Folyamatosan utántöltekezésre van szükségünk. Ha nincs, kérnünk kell ezt a szeretetet. Életünk minden területén engedni kell, hogy az Úr vezessen.

Bár a REND nőszövetségi rendezvényén hallhatjuk előadását, de férfiaknak is érdekes lesz?

Az, hogy valami érdekes valakinek, szerintem szubjektív. Nagyon sok olyan gondolat hangzik el, ami a tanítványságnak és a céltudatos keresztyén életnek nem kimondottan női specialitása, hanem általában az elhívottaknak szól.

Köszönjük, és kíváncsian várjuk, hogyan kerül ki a só a sótartóból!