„Az evangéliumot, nem magunkat tegyük hírré” – közéleti kerekasztal beszélgetés a REND-en

Az idei fesztivál egyik kiemelkedő eseménye volt, a rendezvény nagysátrában tartott keresztyén-közéleti fórum, ahol egyházi és világi vezetők vallottak hitükről, és arról, hogy a keresztyénség miként van jelen a társadalmi életben, folyamatokban, illetve, hogy a keresztyénség és a keresztyén egyházak tudták-e, és ha igen, akkor hogyan tudták formálni a rendszerváltás utáni társadalmi, szociológiai folyamatokat.

A fenti gondolatokkal és kérdéskörrel nyitotta meg Köntös László, egyházkerületi lelkészi főjegyző a beszélgetést, köszöntve az abban résztvevőket és a népes hallgatóságot. A kerekasztal beszélgetésben részt vett Dr. Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, teológiai professzor; Szászfalvi László lelkipásztor-államtitkár; Szemerei János a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, Cser-Palkovics András, Székesfehérvár megyei jogú város polgármestere, országgyűlési képviselő és Tóth Tamás római katolikus plébános, esperes.

Tóth Tamás vallomásban elmondta, hogy olyan közösségeknek is aktív tagja, akik nem vagy csak alig keresztyének, így például egy motoros klubnak is. Ő nagyon nagy nyitottságot tapasztalt az emberek részéről, nem is az egyházak tanítása iránt, amely számunkra is figyelmeztetés, hogy Jézus sok kérdőjelet odatett a rendszerváltás utáni életünk mögé.

Cser-Palkovics András kiemelte, hogy közhellyel nyit, mégpedig azzal, hogy morális válság van, de pont ez kell, hogy adjon számunkra olyan felelősségteljes viselkedést, metódusokat is, amelyek példaként ragyoghatnak az életben, akár egy olyan történelmi városban is, mint Székesfehérvár. Az alapokat kell újra megkeresni és visszaállítani őket, az őket megillető helyre

Szemerei János azt emelte ki, hogy mintha feszültebb lenne a levegő, feszültebben éljük meg a hétköznapokat és ünnepnapokat, mint mások, akár más országban is. Vajon, ha válságról beszélünk, akkor az valójában nem emberi válság?

Köntös László moderátor a továbbiakban azt kérdezte beszélgetőpartnereitől, hogy szükséges-e, hogy a keresztyénség formálja a társadalom lelki-szellemi arculatát?

Szabó István tréfás-komolyan szólt, hogy direkt hagyta ki az leső kérdést, de itt már nem tud hallgatni. Az egyházak elsősorban magukat tették hírré, holott megbízatásuk éppen az, hogy az evangéliumot kellene azzá tenni mindenki számára. A keresztyénség nem tudta felmutatni erejét, ennek dacára még mindig itt vagyunk. De magára maradt a fontos kérdésekkel is, mint a múltfeltárás, hiszen minden politikai erő zászlajára tűzte, aztán pedig hamvába holt minden megoldás, az egyházak pedig ha kezdeni akartak valamit a kérdéssel, akkor mindenki kihátrált mögülük. Szabó püspök csalódott amiatt is, hogy ma a Parlament tagja lehet olyan párt is, akik csupán azért ölnék meg Jézust, mert zsidó. Amiatt is aggályát fejezte ki, hogy Európát a média mutatja olyannak, mint amilyen, s közben nem is biztos, hogy Európa arcát látjuk.

Köntös László kérdésére, hogy tudtunk-e potenciális erőnkkel élni, hiszen nagyon nagy gyülekezeti hálóval rendelkezünk Szászfalvi László államtitkár elmondta, hogy kezd kialakulni egyfajta stratégia a történelmi egyházakban, „amivel már lehet mit kezdeni”. Hiszen az EU 2007-2013 közötti költségvetési időszakában sokszor ezek a megjelenések, akaratok csupán ad-hoc jellegűek voltak, de ma már biztatóak a jelek például éppen az egyházi turizmus területén. Az egyház legyen egyház, a lelkész végezze hivatását és ez meghozza gyümölcsét

Tóth Tamás bizonyságtételében elmondta, hogy azt kell nézzük, hogy mi mit tudunk tenni, és hogy ez legyen DÖNTÉS is számunkra, amivel Isten megbízott.

Szabó István zárszavában elmondta, hogy lát reményt, hiszen éppen a minap hívták éjfélkor az érsebészeti klinikára egy halálán lévő beteghez, aki már úrvacsorázni sem tudott. Imádságra hívták, de nem a család, hanem az orvos. Így látok reményt a jövőt illetően is, és ez kell, hogy erőt adjon a számunkra.

Fényképek: Hazafi György