Robotpilóták és svédasztal - a Parókia Portál beszámolója a REND közéleti fórumáról

A REND-en a református sajtó több képviselője is jelen volt és tudósított a rendezvényről. A vasárnapi televiziós adásokon túl, többek között a Reformátusok Lapja és a Parókia Portál is beszámol a REND-ről. A tovább mögött a Parókia Portál írását olvashatják a REND közéleti fórumáról. 

Keresztyén közösségek nélkül a nemzet és a világ élete üres, sivár, ízetlen. A „svédasztalos" keresztyénség, amiből mindenki azt csipeget ki, ami éppen kedvére való, nem helyes út – a többi közt erről, valamint a keresztyénség jelenéről és jövőjéről, az egyház nemzetépítő szerepéről, a társadalom lelki és szellemi arculatáról gondolkodtak, beszélgettek, vitatkoztak egyházi vezetők és politikusok a REND-en.

A szokásos közhelyekben – miszerint erkölcsi és morális válságban tocsog az ország-világ – az összes résztvevő egyetértett, és azt is hasonlóan látták, hogy szokatlan nyitottság és keresés tapasztalható a társadalomban. A megoldáshoz vezető útról mindenkinek megvolt a maga markáns véleménye. Székesfehérváron, a Református Egyházi Napok Dunántúl (REND) egyik programján Szászfalvi László egyházügyi államtitkár, Szabó István dunamelléki református püspök, Szemerei János evangélikus püspök, Tóth Tamás katolikus esperes és Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármester mondták el gondolataikat a többszáz fős közönségnek. A kerekasztal beszélgetést Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője vezette.

Közösen
A morális válság ténye önmagában nem ment fel senkit a felelősség alól, természetes, hogy tenni kell ellene – jelentette ki Cser-Palkovics András. Ebben az egyháznak és az államnak egyaránt fontos szerepe van. A politikus közhelynek nevezte az egyház és az állam szétválasztását, mert – mint fogalmazott – "nem lehet azt mondani, hogy ez a probléma az enyém, a másik pedig a tied. Értékeket közösen kell felmutatni, az egyháznak is foglalkozni kell az állammal és fordítva. Nem az a kérdés, hogy milyen problémáink vannak, hanem kinek mi a válasza ezekre. Európa nagy közösség, ne szuggeráljuk magunkat, hogy mi rosszabbak vagyunk, mint bármely másik nép. Legyünk aktívak, ne csak arról beszéljünk, hogy mi nem jó a világban" – figyelmeztetett a városvezető.

Kipukkadt a lufi?
Feszültebben éljük meg a mindennapjainkat, mint más országok polgárai – vélte Szemerei János. 
Az evangélikus püspök a rendszerváltozás utáni első éveket lelkesedőnek és reményteljesnek látta, most pedig „mintha kipukkadt volna egy lufi" hitehagyottá vált a magyar társadalom, azonban a realitást valószínűleg egyik kép sem tükrözi.
Az alapok és az értékek megrendülésének időszaka volt az elmúlt két évtized – vélekedett Szászfalvi László, aki szerint, ha társadalmi, globális, szociális válságról beszélünk, akkor a mindenkori ember váláságáról szólunk. „ Ezekre a kérdésekre minden generációnak és nemzedéknek meg kell találnia saját, új, és hiteles válaszát. Sokat panaszkodunk, hogy kicsik és erőtlenek vagyunk, kevesen járnak templomba, de ha összegezzük Kárpát-medencei gyülekezeteinket, megállapíthatjuk, hogy nincs még egy olyan élő közösség ma Magyarországon, mint a templomok népe."

Halálra ítélné
Köntös László arról beszélt, hogy 1989 után arra lehetett gondolni, a magyar társadalom visszatalál a keresztyén örökségéhez, ma pedig már a keresztyénség jelenléte is kérdéses Európában. „A kontinens szembe megy önmagával, azzal a szellemi lelki Európával, ami valamikor az alapokat jelentette."
Szabó István is csalódottságát fejezete ki az elmúlt 22 év miatt, a többi közt azért, mert a keresztyénség nem tudta megmutatni, hogy "mi keresnivalója van Magyarországon", de kegyelemnek nevezte, hogy ennek ellenére mégis itt vagyunk. „Kemény szavakat tudok mondani az elmúlt két évtizedről. 
A keresztyénség újra meg újra magára marad a fontos kérdésekkel, amelyek a társadalmat is hozzásegíthetnék a morális, erkölcsi, szellemi megújuláshoz." A püspök példaként a múltfeltárást hozta, amit „ugyan minden politikai erő elővesz, majd jegeli is a témát, ugyanis politikai kérdést csinálnak abból, ami a keresztyénségnek spirituális ügy. 
Csalódott vagyok továbbá azért is, mert a magyar parlamentben ül egy olyan politikai párt, amelyik minden további nélkül halálra ítélné Jézus Krisztust, csak azért, mert zsidó."

Ne az Európai Parlamentben keressétek!
Szabó István ismét bírálta a médiát; szerinte a társadalom azon a szemüvegen keresztül szemléli a világot, amit a média ad rá, azonban az ott látottak köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. „A mai európai média és a pártállami média teljesítménye között sok különbséget nem érzek, mindkettő a fikciók világába tartozik. Csalódott vagyok azért is, mert a magyar református egyház húsz éve folyamatosan önmagát próbálja hírré tenni, és önmagából próbál hírt csinálni, miközben rá van bízva a legcsodálatosabb hír a világon, az evangélium, amit ha elejtünk, nincs miért itt lennünk" – tette hozzá. A püspök szerint Európában nagyon komoly keresztyén alakulatok találhatók, de ezeket nem az Európai Parlament folyosóin kell keresni, hanem a gyülekezetekben.

Koncepció, stratégia, jövőkép
Az egyház tud közösséget építeni – erősítette meg Köntös László a püspök szavait, de hozzátette: hiába fedi le az országot egy valóságos gyülekezeti háló, mégsem tudnak egységesen cselekedni. „Mint gyülekezetek közössége nem tudtuk kihasználni a szabadság adta lehetőségeket."
Szászfalvi László államtitkár szerint azonban voltak, akik éltek a lehetőségekkel és nemcsak arról beszéltek, hogy „mi kéne". „Éppen Szabó István püspök volt, aki nem arról beszélt, hogy mit kér, hanem letett egy koncepciót az asztalra, stratégiát alkotott és jövőképet festett. Hasonlóan cselekedtek a dunántúli egyházkerületben is, ahol például vallási-turisztikai koncepciót készítettek. Korábban nem volt jellemző a stratégiai gondolkodás" – fejtette ki az államtitkár. 
„Az elmúlt két évben mi is törekedtünk arra, hogy a kormány ne csak az infrastrukturálisan – téglában, betonban, cserépben – segítse az egyházakat, hanem a spirituális aktivitásban, missziójában, ami valóban arról a bibliai gondolatról szól, hogy „ti vagytok a föld sója".

Nem kérdőjelezték meg
A közösségek szerepét hangsúlyozta Cser-Palkovics András is. „Egy-egy polgármesteri fogadónapon csaknem húsz emberrel beszélgetek. Ezeknek a diskurzusoknak az egyik közös pontja általában a szociális probléma, de a gyökere, hogy egyikük mögött sincs semmilyen közösség."
Tóth Tamás katolikus esperes arról szólt, hogy sok időt tölt motorosok és vadászok között, ahol nem feltétlenül találkozik elkötelezett keresztyénekkel. „Néha tényleg neki esnek az egyházaknak, és előfordul, hogy igazuk van. Sokan nemet mondanak ránk, mondván: nekem nem kell ilyen pap, gyülekezet vagy egyház és nem fogok templomba járni. De azt még soha senki nem mondta, hogy elegem van az Istenből. Istent soha nem kérdőjelezték meg."

A robotpilóták
„Életünk nagy részét robotpilóta üzemmódban tesszük meg. Amikor a lelkész felmegy a szószékre nem tudja, hogy ki mennyire nyitott az Igére, de abban a reményben hirdetjük, hogy lesznek, akiknek az életében valamit elindít majd" – magyarázta Szemerei János, majd folytatta: „mi nem tudhatjuk, hogy ki van éppen robotpilóta üzemmódban és ki nyitott, de mindig készen kell állnunk, még a számunkra alkalmatlan időben is. Az egyház maga is hajlamos arra, hogy robotpilótává váljon, néha sablonosan, mechanikusan közli a mondanivalóját, szervezi programjait. Ritkán gondolkodik el azon, vajon mennyire értik a rábízottak, amit tovább akar adni. Nekünk, egyházi vezetőknek tehát az egyik legfontosabb, hogy nyitottsággal, hűséggel végezzük szolgálatunkat."

Svédasztalos keresztyénség
A beszélgetés végére Szabó István fanyar humort csempészett be egy stand up comedyből idézve, ahol „a gúnyolódó atyafi azt mondta: vasárnap voltam templomban, sokkal okosabb nem lettem, mert pincérként megbuknék, ha egy óra alatt kellene a dugót kihúzni az üvegből." A rövid epés megjegyzés arra vonatkozott, hogy a tiszteletes ne szöszmötöljön! „Pedig én nem szeretnék egy svédasztalos keresztyénséget, ahol mindenki kicsipegeti magának azt, ami neki tetszik" – tette hozzá a dunamelléki püspök.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás