„Laudate omnes gentes, laudate Dominum!”

Talum György, 2012-09-18 04:00:00

"Dicsérje minden nemzet, dicsérje az Urat!" - 2012. augusztus 6.-tól 11.-ig a Várpalota-Pétfürdői református gyülekezet jubileumi csendes napjait töltötte Zselickisfaludon. Sorban ez már a hatodik ilyen alkalom, de a Zselici dombság kicsiny településén 2008-ban fordultunk meg először.

Bibliai vezérfonalnak Lukács evangéliumának 5. részéből a „Csodálatos halfogás” történetét választotta Lukátsné Orovicz Piroska lelkészünk. A hét hangsúlyos igéje: „Evezz a mélyre… és emberhalász leszel” (Luk.5:1-11)

Augusztus 6-án, hétfőn korán reggel 3, majd kicsivel később további 2 személyautóval vágtunk neki a 150 km távolságnak. Idén javarészt fiatalokból álló társaság tette ki a körülbelül 25 főnyi társaságot. Külön öröm volt számunkra, hogy a két gyülekezetből szép számmal voltak jelen presbiterek és pótpresbiterek. Megérkezésünkkor szeretettel várt bennünket már a gondnok, aki a szobáink kulcsait, valamint a táborral közös udvaron álló –a főbb harangozásokat ellátó- templom kulcsait is átadta nekünk. Ágyneműt húztunk, ki-ki a maga sajátos technikájával, berendezkedtünk az előttünk álló 5 napra. Eddig minden évben önellátók voltunk, idén egy könnyebb utat választottunk. Minden délben hozták a 2-3 fogásos ebédet egy közeli üzemi konyháról.

A napok gyorsan teltek. Fél 9 órakor reggeli, 10 órától pedig közös igeolvasás, magyarázat, bibliaismereti beszélgetés folyt. Délután fél 1 órakor tálaltuk az ebédet, majd rövid csendes pihenő következett. Délután 3 órakor –a tavalyi évhez hasonlóan- képelemzésre gyűlt össze a társaság, ahol Bassano, Raffaello, Passmore, Sanger, Reilly, Jankgnekt, Rubens, és Appletone képeit beszéltük meg. A képelemzést követően az aktív pihenést választóknak lehetőségük nyílt egy kis focizásra a füves pályán, ping-pongozásra, úszásra a közelben lévő bárdudvarnoki Petörke tóban. A „két” gyülekezet két gondnoka által vezette egymással szemben álló csapatok alaposan megizzadtak a verőfényes napsütésben a kispálya egyik szegletéből másik szegletébe futkározáskor. A testi fájdalmakkal Zselicre érkező testvérünk pedig a hatalmas fákkal szegélyezett pados udvarban tudott beszélgetni, olvasgatni a többiekkel. Pár nappal érkezésünk után örömmel újságolta, hogy a lábfájása elmúlt. Kántorunk vezetésével énektanulásra is alkalom adódott egy-egy kisebb társaságban. A hét elején még nehéznek tűnő dallamokkal, ritmusokkal küzdő fiatalság péntekre megismerte a hangvilla szakszerű használatát és a segítségével történő hangadást. Egy-egy szabad fél órában –idén először- kézműves foglalkozásra adtuk a fejünket. Levegőre száradó és süthető gyurmából nyakba akasztható halakat szaggattunk, melyeket kifestve –hátukra bibliai igehelyre mutató feliratot írva ajándékként osztottunk szét egymás közt, valamit az itthon maradott gyülekezeti tagok részére hazahoztunk.

Az esti áhitat megtartására gyülekezeti tagokat kért meg lelkészünk, akik a templom meghittségében, „igazi prófétaként” szólottak Isten írott igéje alapján hozzánk. Vacsora után az „emmausi út” névre keresztelt sétára indult társaságunk 3 tagja, míg a többiek a tavalyihoz hasonló módon –magunk által szervezett- csillagtúrára indultunk. A hegytetőre felérve a csodálatos égboltot figyelve, a hullócsillagoktól kívánva imára és lelkünkből fakadó éneklésre nyílt szánk. Az idén folytattuk az ön- és egymás megismerését segítő „Kérdezz! Felelek!” játékunkat, melyben minden testvérünk részt vett. A kérdések közepette hit- és magánélettel kapcsolatos dolgainkat beszélhettük meg kötetlen formában.

Szerdán kora délután egy, a társaság minden tagjának merőben új színjátszási formával, a pantomimmel ismerkedhettünk meg. A pantomim szavak nélküli, testmozgással, gesztusokkal, mutogatással jellemzett néma, esetleg zenével kísért, sokszor egyszemélyes, néha többszemélyes előadás. Vers és bibliai történet olvasása közben igyekeztünk a magunk által készített díszletben, a magunk által készített ruhákban és kiegészítőkben Lukács evangéliumának eme részletét megjeleníteni.

Csütörtök kora délután sajnálatos módon több gyülekezeti tagunknak egyéb elfoglaltság miatt haza kellett utaznia, így egy maroknyi emberrel vágtunk neki az esti áhitatnak, a közös vacsorának. Éjszakába nyúló beszélgetéssel zártuk a napot.

A péntek délelőttöt a hazajövetel előszele lengte körbe. Pakoltuk a hátizsákokat, elraktuk a hangszereket, lehuzatoltuk az ágyneműt. Még egy utolsó pillantás a szekrényekbe, és kattan a zár a szobaajtón. Eltelt ez a hét is. Ugyan kisebb létszámban, mint tavaly, de lelkiekben sokkal gazdagabban indultunk haza. Fitestvérem kérésére Szennán egy borosgazda pincéjénél még megálltunk egy gondolatnyi időre, hogy a haza vezető út porát majd legyen mivel leöblíteni torkunkról.

Így teltek el a „Zselickisfaludi csendesnapok”, immár ötödik alkalommal.

„A szívem hálás, magasztal Téged, Köszönök mindent Jézus, Tenéked.”

Várpalota, 2012. augusztus 16.