Református zarándoklat Veszprémben - templomtól templomig

Hagyományosan a zarándoklat olyan utazást jelöl, amely valamilyen szent hely elérését tűzte maga elé. Olyan városokat kerestek fel a zarándokok, ahol Istennel lehetett találkozni, ahol Isten áldásában részesültek. 

Az utazók Istennel együtt zarándokoltak, hogy bűnbánatot tartsanak, hogy gyógyulásért fohászkodjanak, hogy barátaikért, vagy nemzeti tragédiák miatt imádkozzanak. 

Aki zarándokként utazásba kezd ajándékba kapja, hogy szabadon indulhat el. Olyan különleges időnek lesz részese, amelyben a mindennapi feladatokat maga mögött hagyhatja, és barátokra, testvérekre lel, Isten teremtését ünnepelheti. A fizikai utazással együtt egy lelki, belső út is kirajzolódik az utazó előtt, amely nélkül nincs zarándoklat. 

Miközben utazunk, minden beszélgetés, a csenddé váló idő, a zarándokének is belső utazássá válik, hogy életutunkon rendeltetésünk felé, Isten felé haladjunk. A zarándokzsoltárok vallanak erről a legszebben. Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek! Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban! Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked! (Zsoltárok 122. 6-8. versek).

A zarándoklat gondolata nem áll távol a reformátusoktól sem.

Rövid az út, amelyet Veszprémben az ó és az új református templomot összeköti. Pontosan 3,4 kilométer. Ezt az utat sokat megtettük már rohanva, kötelességből, figyelmetlenül. Jól ismerjük az oda vezető forgalmat, de sohasem tettük meg még zarándoklatként.

A reformációra emlékezve 2012. november 4-én erre készülünk. A zarándokcsoport du. fél 4 órakor indul az új templom előtti kertből. Rövid megállók leszek benne, amikor imádságra, zsoltározásra csendesedünk el. A nagy templomban 5 órakor esti istentisztelettel ér véget a program. 

Ez az út is lelki motívumoktól gazdag. Kifejezi a két templom közösségét, az ó és az új viszonyát. Az újonnan épült falakból elindulunk az ősihez, az alapokhoz. Ha ezt figyelembe vesszük, nem túlzás, hogy zarándokútra indulunk. 

Jézus évente háromszor zarándokolt fel Jeruzsálembe, sohasem ment egyedül, mindig tanítványai, lelkileg szomjas emberek kísérték.  

Amikor együtt indulunk el egy isteni cél felé – ugyan a távolság nem jelentős egy városon belül – mégis nagy ajándék és nagy kihívás, hogy a lelkünk közötti távolságot legyőzzük, hogy ne csak a port lássuk lábunk előtt, hanem együtt felfelé tekintsünk. 

A zarándoklatnak szép hagyományai vannak ír és skót földön is.

Lehet, hogy először leszünk figyelmesek arra, hogy milyen fák, növények, vizek, fák vesznek bennünket körül. A zarándoklathoz ez is hozzátartozik. A kelta zarándokáldásokból ez derül ki:

Csillagok teremtője, az égő csipkebokor Ura,

MUTASS NEKÜNK UTAT!

Istenünk! A háborgó tengerek Ura, aki kenyeret adsz,

VEZESS MINKET AZ IGAZSÁGRA!

Istenünk, aki csendesen szólsz, aki a szeleknek Ura, 

TÖLTS EL ÉLETTEL!

Mindenek Teremtője, lelki és testi utazásaink Istene,

ADD HOGY MA A TE UTADON JÁRJUNK!

Minden érdeklődőt – ökumenikus jelleggel – szeretettel várunk az új református templom elé!