"... hiteles, fontos megszólalásokat, és vonzó gyülekezeti életet"

Mai cikkünkben Máté Lászlónak, a Tatai Református Egyházmegye esperesének körkérdéseinkre adott válaszait olvashatják.

 Milyen érzések, gondolatok, üzenetek váltak fontossá az Ön számára ezen a Karácsonyon?

 “A fiú” c. egyházi kampányfilm által kiváltott heves reagálások megerősítettek abban: nem szabad elveszni a “Hogyan (lett Isten emberré)?” - kérdés részleteiben, hanem meg kell erősödni a “Miért (lett Isten emberré)?” kérdésre adható válaszban. A testté létel hogyanját  a reneszánsztól kezdve minden kor embere elmondja-ábrázolja a maga eszközeivel, de a változó kifejezési formák köntösébe ugyanaz a titok öltözik: “Miért?” Ez a fontos kérdés, amelyre minden korban ugyanaz a válasz adható.   

Milyen emlékezetes eseményeket tud felidézni az elmúlt évből?

A sok kedves emlék közül csak egyet említek. Maholnap ötven éves leszek, de idén jártam először Pécsett, egy gyülekezeti kirándulás révén. Azelőtt számomra Pécs csak egy pont volt a térképen, de most  megfogtak  ókeresztyén emlékei, Csontváry-múzeuma, a város utcáinak hajnali bebarangolása. Hálás vagyok, hogy mindezt láthattam.

Milyen kihívásokkal találkozott az elmúlt évben?

Megint csak az elmúlt év egyik egyházi vitájára utalok. A Heidelbergi Káté ominózus 80. kérdése körül fellángolt vita engem is arra késztetett, hogy megfogalmazzam önmagam állásfoglalását ebben a témában. Arra jutottam, hogy a Heidelbergi Káté, mint a lelkészi eskümnél fogva is tiszteletben tartott egyik hitvallási irat szigorú válasza ugyan éles határt húz az úrvacsora-tan kérdésében a két felekezet között, és ez része az én szellemi-lelki örökségemnek, mégis: miközben teljes mértékben azonosulok a reformátori állásponttal arról, miképpen van jelen Krisztus az úrvacsorában, mégsem ezen az alapon közeledek a római katolikus emberekhez. Látva az élő hittel és örömmel szolgáló római katolikus testvéreket, azt mondom: ha Isten türelmes hozzájuk, akkor én sem lehetek türelmetlen irántuk.

Miben látott előbbre lépést 2012-ben?

A közegyházban fellángoló vitákat nagyon hasznosnak érzem. Nem feltétlenül az “ébredési”, de mindenképpen a “felébredési” szellemi-lelki mozgolódás jeleit látom bennük, amelyek a református identitás  újrafogalmazását segíthetik.

Volt-e olyan feladat, amelyet nem sikerült megoldani az elmúlt évben és kudarcként élte meg?

Hadd ne soroljam...

Miben tudná önmaga számára összefoglalni 2012-t?

Visszaemlékezve az egy évvel ezelőtti önmagamra, bűnbánattal vallom, hogy nem vártam semmi különöset a 2012-es évtől. Ehhez képest sok szellemi és lelki értékkel lettem gazdagabb. Hála legyne értem Istennek, aki nem hagyta, hogy “hiábavalóságban teljék” életemben a 2012-es esztendő.

Mit gondol a következő év fontos feladatainak? 

Az iskolai hitoktatás jelentette kihívásoknak való megfelelés komoly próba elé fogja állítani egyházunkat, gyülekezeteinket. 

Végezetül, mit kívánna önmagának, szolgatársainak, olvasóinknak?

A kérdésben felállított sorrendben haladva: önmagam számára bölcsességet a jelentkező problémák megoldásához. Szolgatársaimnak ezen túlmenően türelmet, hűséget és erőt a napi feladatokhoz, olvasóinknak pedig érdekes, értékes egyházi közéletet, hiteles, fontos megszólalásokat, és vonzó gyülekezeti életet.