"...együttgondolkodásra és cselekvésre kész közösséget!"

Az interjú-sorozat mai részében a Veszprémi Református Egyházmegye eseperesével, Kuti Gézával készült beszélgetést olvashatják.

Milyen érzések, gondolatok, üzenetek váltak fontossá az Ön számára ezen a Karácsonyon?

Az érzéseim és gondolataim az ünnep előtt – hullámzóak voltak, mint ahogyan  a tarajos hullámok a Balaton Déli  partja felé hajtják egymást – de amikor már megragadott a textus az Ige testetöltött erejéről – nyugalom és békesség lett úrrá bennem s lecsendesített mindent, ami zavarta volna az Üzenet lényegének átadását:

“Az Ige testté lett, közöttünk lakott és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét telve kegyelemmel és igazsággal.”

Milyen emlékezetes eseményeket tud felidézni az elmúlt évből?

Június 24.-én hálaadó istentisztelettel emlkeztünk arra, hogy 80 évvel ezelőtt volt Keszthelyen az emlékezetes gyülekezettörténeti esemény: Szeghalmy Bálint műépítész tervei alapján 1932  június 26.-ára felépített református templomunk felszentelése. Bár ez a 80 év csak 1/5-öd része az egésznek, a 400 éves Jubileumi Évnek, mégis hálásak voltunk, hogy a felemelő egyházkerületi Jubileum ünnepi füzetének rendezvénysorozatába bekerülhetett a mi maroknyi gyülekezetünk ünnepi hálaadása is.

Milyen kihívásokkal találkozott az elmúlt évben?

A Szentírás tekintélyéhez és Református Hitvallásaink régi – és a majd megjelenő új fordításához egyaránti tiszteletünket megtartva - alkalmasak tudunk-e lenni arra, hogy, aki minket a Szentírás alapján jobbra tanít, azt készek vagyunk-e elfogadni és követni?! 

Miben látott előbbre lépést 2012-ben?

Az Országos egyház igazgatásban törvényesen megtörtént presbiterválasztás a

mi gyülekezetünkben is hasonlóan érvényes módon  jogerőre emelkedett. A presbitérium lehetséges frissítése megtörtént, mely serkentette nemcsak az új presbitereknek, hanem az újra megválasztottaknak az aktivitását és a gyülekezet  megszokottá szilárdult, az újítások bevezetésére már - már  fokozatosan ébredező, a sajátos “testreszabást” már elfogadó lelkek mindíg megújulásra kész hitéletét is.

Volt-e olyan feladat, amelyet nem sikerült megoldani az elmúlt évben és kudarcként élte meg?

Igen. Tovább gyűrűzött a családok életében a mindennapos feladatokkal, tartozásokkal és havonta visszatérő közüzemi számlákkal való bírkózás és harc. Mindez az éves egyházfenntartási kötelezettség teljesítésének elhalasztását okozta több tucat egyháztag esetében! Ez azon családoknál és egyes személyekél, akik egy  háztartásban vannak komoly anyagi kérdést vonzott. Gyülekezet igazgatásilag sajnos a Választók Névjegyzéke létszámának csökkenését hozta magával.

Miben tudná önmaga számára összefoglalni 2012-t?

Termékenyítőleg hatottak a Jubileumi Év alkalmai egyházmegyék szerte, így a mi egyházmegyénk gyülekezetetiben is. Mégis örömmel kiemelem, hogy nekem a kerületi színten hangsúlyt kaptak a  Generális Konvent Tanácskozással ünnepélyesen összevont és személyesen átélt körmendi zsinatra emlékezés napjai, valamint a REND székesfehérvári alkalma, s mindezek után a pápai lelkésszentelő záró istentisztelet az,amely  jól megerősítette a dunántúli református egyházkerületünkben  még megtalálható  “felekezeti patriótizmus” pozitív erejét!

Mit gondol a következő év fontos feladatainak? 

Elodázhatatlan, hogy  a helyi gyülekezetben is rendszeressé tegyük  - mind érdeklődés végzettség életkor tekintetében életre hívott  - olyan alkalmakat, amelyek a gyülekezet férfi tagjait református testvérként közelebb hozhatják a másik férfi testvérhez.  Ez létrehozhat valamiféle nem csupán felszínes, hanem  lelki, szellemi vagy éppen együttgondolkodásra és cselekvésre kész közösséget!

Végezetül, mit kívánna önmagának, szolgatársainak, olvasóinknak?

Gondolattal, szóval cselekedettel és mulasztással sajnos ismételten elkövetett vétkeim ellenére érdemtelenül és kifogyhatatlan bőséggel ontja rám Istenem, mint Gondvselő jó Atyám az ő Szeretetét . Mégis érzem, hogy megismétlődően bennsőséges óhajtással kívánhatom magamnak, szolgatársaimnak és olvasóinknak, hogy hasonlóan újra betöltse folyamatosan lelki életünket azzal a megtapasztalással és tudással : ő az ,s nem más, hanem egyedül ő, Aki megteheti és megteszi azt, hogy 

“Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna Vele együtt mindent?” ( Római lev. 8.r. 32.v.)
Ezt nemcsak értem, hanem mindnyájunkért tette! 

Erről zenghetünk mindíg hálaadó éneket!

“Felvevé testünket :/: Eltörlé bűnünket  Szent ártatlan voltával ;....” 

Imádságainkba foglalva kérhetjük:

Adja meg mindnyájunknak,hogy földi életünk újabb liturgiai évébe lépve Adventől – Adventig folyamatosan megvalósuljon hitéletünkben a 306. dícséret befejező verszaka is:

“Fogadjuk hát midőn, mostan is hozzánk jön, Dícséret mondásával!” – minden urvacsoraosztáskor, ahányszor csak szükségét érezzük és felkészültek lettünk rá, 

és szánkba vehetjük : 

“Ne vess meg Jézusunk tovább is kérünk. Légy életünkben hatalmas vezérünk ; Szent Igéd és Lelked segítsen minket, hogy meggyőzzük lelki ellenséginket. 

Aki úgy szerettél :/: hogy emberré lettél Isten lévén, érettünk.: 

Add viszont szeretnünk, Szent példád követnünk, valamíg tart életünk!”