"Számíthatunk egymásra és ez a lényeg!"

Az esperesekkel készült beszélgetések zárásaként a tovább mögött Szakál Péternek az Őrségi Református Egyházmegye esperesének válaszait olvashatják.

Milyen érzések, gondolatok, üzenetek váltak fontossá az Ön számára ezen a Karácsonyon?

Az ünnepek előtt vásárolni indultunk az egyik szombathelyi áruházba. Előre eldöntöttük, hogy én nem megyek be, inkább a parkolóban fogok várni és, hogy hasznosan töltsem el az időt, az aznapi postámat olvasom át. Több képeslap, levél újság érkezett. Az egyik lap Ausztriából jött és azt a kápolnát ábrázolta, ahol egykor Gruber, a község kántora előadta a Csendes éj, szentséges éj kezdetű, azóta híressé vált karácsonyi éneket. Nézegettem a lapot és közben dúdolgattam a dallamot. De annyira zavaró volt, hogy eközben az áruházból szünet nélkül bömbölt a zene. Meg   az a sok giccs, mellette a vakító fényjátékok és reklámok. Eldöntöttem, hogy a Lukács 2 : 8 – 20 alapján fogok készülni az ünnepi istentisztelet igehirdetésére. Számomra ott az áruház parkolójában az az üzenet fogalmazódott meg, hogy korunk karácsonyi hangzavarában, felfordulásában a pásztorok magatartására kell rámutatni. Hiszen a pásztorok egyrészt csendben végezték a dolgukat, másrészt ezek a pásztorok éberek voltak. Ma is azok hallhatják meg a karácsonyi örömhírt, akik egyrészt el tudnak csendesedni, másrészt éberek tudnak maradni.

 Milyen emlékezetes eseményeket tud felidézni az elmúlt évből?

Végre el tudtunk menni egy – egy napra a családdal szabadságra.  Bejártuk Nyugat Dunántúl számos termálfürdőjét. Nagyon jó volt együtt lenni mobiltelefon nélkül.

Milyen kihívásokkal találkozott az elmúlt évben?

Három jelentős esemény volt egyházmegyénkben. Mindhárom Körmenden. Márciusban két egyházmegye presbiterei találkoztak. Majd következett a az Egyházkerület Jubileumi Ünnepsége a Sportcsarnokban. Végül az egyházmegyei Reformáció Ünnepnapi istentisztelet, úrvacsorával. Mindhárom alkalmat sok sok munka imádság és küzdelem előzte meg. De Isten megáldotta ezeket az alkalmakat.

Miben látott előbbre lépést 2012-ben?

Ha lehet a lelkészi kar még egységesebbé lett. Hálára indít, hogy a lelkészek teljes létszámban képviseltetik magukat az értekezleteken, a gyülekezetek ünnepségein. Számíthatunk egymásra és ez a lényeg!

 Volt-e olyan feladat, amelyet nem sikerült megoldani az elmúlt évben és kudarcként élte meg?

Mint gyülekezeti lelkipásztor igyekszem a feladataimat ellátni. Istennek hála, hogy a kórházba került gyülekezeti tagok meglátogatására időt tudok szakítani. Ami kudarc? Talán inkább hiányzik, hogy kevesebb időm jutott a családok látogatására. Pedig egykor a hosszú téli esték ezzel teltek el. Az ilyen látogatások alkalmával számos régi történeteket hallhattam, sok régi református család múltját megismerhettem. Ez bizony hiányzik. Egyházmegyei szinten roppantul bánt, hogy nem tudtuk megszervezni a évenként szokásos lelkészcsaládok találkozóját. Egyszerűen nem tudtunk mindenki számára megfelelő időpontot találni.

Miben tudná önmaga számára összefoglalni 2012-t?

Hálát adok Istennek azért, hogy az egyházmegye gyülekezeteiben hűséggel szolgálnak a lelkipásztorok. Azért is hálát adok, hogy elfogadható körülmények között, szépen felújított, vagy teljesen új parókiákban lakhatnak. Végül, hogy a mai nehéz időkben a megélhetésük, a gyülekezetek áldozatvállalása eredményeként biztosítva van. De nem tudom, hogy egy év múlva is így lesz?! Hiszen a falusi gyülekezeteink  lélekszámukban folyamatosan apadnak. Egyre fogynak az áldozatkész testvérek!

 Mit gondol a következő év fontos feladatainak?

A hittanoktatással kapcsolatosan félelmeim vannak. Ha úgy lesz, ahogyan jelenleg ismeretes, akkor bizony az Őrségi Egyházmegye Egyházközségeiben nem tudjuk a limitált csoportlétszám miatt az iskolai hittanoktatást folytatni. Szórványhelyzetünk miatt alig van olyan  iskolai osztály, ahol a református tanulók elérnék a kívánt létszámot. A 2014. évi REND előkészítését is folytatni kell. Szeretném, hogy a korábbi REND- ekhez hasonlóan az Őrségiek is szépen előkészítsék és megrendezhessék ezt a 2014- es őriszentpéteri találkozót!

 Végezetül, mit kívánna önmagának, szolgatársainak, olvasóinknak?

Önmagamnak azt, hogy továbbra is alkalmas lehessek, hogy szolgálataimat legjobb tudásom mellett ellláthassam. Ehez kérem Isten megtartó kegyelmét és egészséget.

Szolgatársaimnak sok sok lelkipásztori örömet, megértést és türelmet az egyházmegye iránt. Ahogy eddig is, továbbra is remélem a lelkészi értekezletek testvéri közösségét és az értekezletek után a fehér asztal melletti jó hangulatát!

A tisztelt olvasóknak pedig, hogy segítsék talentumaikkal, szolgálataikkal gyülekezetük lelkipásztorát mindenben.