“Nem erővel, sem hatalommal"

Interjú-sorozatunk záró részében Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke foglata össze az elmúlt esztendőt és tekintett előre 2013-ra.

Milyen érzések, gondolatok, üzenetek váltak fontossá az Ön számára ezen a Karácsonyon?

A szentestei napi Ige, klasszikus nagyheti Ige lett számomra ezen a karácsonyon üzenetté, amely meglátogatásunk idejéről beszél (Lukács 19,41-48)

A meglátogatás ideje! Ez az idő minősített idő! Amikor egy ember látogat meg, sokféle magányunkban, az is rendkívüli dolog, de ha ez élő Isten teszi ugyanezt, az kegyelmi idő, a legnagyobb dolog a mindenség történetében. A Galata levélben olvassuk, hogy amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született (Galata levél 4,4). Amikor eljött az idő, a „kairosz”, Isten időszámítása szerint, sem előbb, sem később, akkor született meg Jézus Krisztus. Íme a karácsony ez: Isten bennünket meglátogató szeretetének ideje. Amikor ezt éljük át, akkor helyzet van. Mindenkor, ha az Ige szól, akkor a meglátogatás idejét éljük át, azt, amit az első karácsonyon a kivételezettek. Ilyenkor mindig helyzet van. Ismerjük ezt a kifejezést: „helyzet van”! Amikor valaki hív, és azt mondja, helyzet van, akkor ezzel azt jelzi, hogy ott kell hagyni mindent, amivel addig foglalkoztunk, azonnal figyelni és indulni kell, és csak az adott helyzetre kell koncentrálnunk, egyébként kívül maradunk a legfontosabb eseményeken. Ez a karácsony evangéliuma, Isten bennünket meglátogató szeretetének ideje. Ez történt Krisztusban.

Ez a hagyományos üzenet. Ezen túl azonban minden karácsonyon keresem azt az üzenetet, amit szószéken soha nem mondok el, de számomra igenis üzenet. Ilyenkor a hagyományos (majdnem azt mondtam, „sablonos”) üzeneten túl keresem a személyes üzenetet, amit csak a magam számára fogalmazok meg. Ezt az idén is megtettem. Ez azért is fontos, mert vannak olyan üzenetek, amit nem kell mások számára megfogalmazni, azt „csak” mi kaptuk az Úrtól. Ez azonban az idén karácsonyon a szokottnál hangsúlyosabban vetette fel azt a kérdést, hogy mit lehet, és mit nem lehet „tematizálni”, a hagyományos üzeneten túl. Egyre inkább azt tapasztalom, hogy nem a megszokott keretek túllépése által lesz egy üzenet megszólítóvá. A hagyományos kereteknek (a hagyományos tartalomnak és a formának) önmagában megszólító és biztonságot adó ereje van! 

 Milyen emlékezetes eseményeket tud felidézni az elmúlt évből?

A Jubileumi év meghatározó volt ebben az esztendőben, a körmendi, szombathelyi és székesfehérvári alkalmakkal. Ezekről részletesen beszámoltunk. Püspöki jelentésem egyházmegyékre lebontva, alaposan kitért kilenc hónap eseményeire és átfogóbb elemzést is adott. A REND egy igen fontos és meghatározó eseménnyé vált Kerületünkben. Már elkezdtünk készülni az Őrségi alkalomra. 

Felemelő volt az idei lelkészszentelés. Sokáig emlékezetes marad!

Órára lebontott szolgálati naplót vezetek. A mérleget még nem tudtam elkészíteni. Lassan már a szolgálati napló vezetése is kihívás lesz. 

Saját gyülekezetemben, az Úr kegyelméből olyan épülést tapasztalok, ami hálára indít. Ugyanakkor sajnálom, hogy éppen most nem tudok a “toppon” lenni, amikor annyi-annyi embert lehetne elérni és stabilizálni a gyülekezetben. Nagyon köszönöm azoknak, akik helyettem végzik a szolgálatot, erő felett. Balatonalmádiban csak az idén két felkészítő turnusban 18 felnőtt konfirmált, a hagyományos konfirmáción túl. Balatonfűzfőn elkészült a 1991 óta épülő gyülekezeti házunk.

Milyen kihívásokkal találkozott az elmúlt évben?

Örömmel teszem a dolgom. Hálás vagyok érte, hogy tehetem. Azt látom, hogy van egy struktúra, és azon belül nem működik másként a rendszer, csak így; vagyis mindnyájunknak érkezik egyik feladat a másik után. Ez persze csak a kihívások egyik része. A struktúra megváltoztatásán is érdemes dolgozni, bár nem minden áron. Már szóltam róla, hogy a hagyományos, bevált struktúrák megtartó, krisztusi erővel is bírnak. Leslie Newbigin missziológus a misszió kulcskérdésének tartja a hagyomány és újítás helyes arányának megtalálását. Ehhez tényleg az Úr vezetése kell. Bízom abban, hogy a hagyomány és újítás harmóniájában működik a Kerület. A fontos területek működnek a Kerületben. Erről rendszeresen beszámolunk. Köszönet ezért mindenkinek.

A legnagyobb kihívás, “közhely”, de mégis ezt kell megfogalmaznom, ha őszinte vagyok, hogy fél percenként érkezik valamiféle kommunikációs csatornán olyan “inger”, amely kisebb, vagy egészen komoly feladattal jár. Túl sok helyen kell egyszerre helyt állni: Kerület, Közegyház, Magyar Református Egyház, Meöt, Gyülekezet számos területei, fel sem sorolom.

Az is feltűnt, hogy rengeteg cikket kérnek, folyamatosan ír valamit az ember, miközben nincs ideje töltődni. Az “Ige mellett” rovat nagy ajándék, ugyanakkor egyre nagyobb kihívás. Itt nem vagyok hajalndó engedni! Sőt, egyre több időt szánok rá. A napi tíz sor mögött sokszor több óra munka rejtőzik, és itt sincs szünet. Naponta, határidőre írni kell, ez bizony nagy kihívás. Az “Ige mellett” rovat írásának lehetséges homiletikai elveit is megfogalmaztam, és folyamatosan bővítem és érlelem a magam számára. 

Rendszeresen adódnak sajnos egészen lehetetlen, emberileg szinte teljesíthetetlen helyzetek. Talán az volt a “csúcs”, amikor Parajdról este elindultunk haza, a Generális Konvent Elnökségi Tanácsának ülése után, mert másnap délelőtt tízkor az Evangélikus Teológián tartottam előadást. Kérdezhetnék, miért vállalom így a feladatokat? Nem jó a kérdés. Tavasszal már elvállaltam a november végi előadást, a Generális Konvent Elnökségi Tanácsának időpontja pedig megváltozott, viszont olyan bennünket is érintő kérdéseket tárgyalt, amin ott kellett lenni. 

 Miben látott előbbre lépést 2012-ben?

Köszönjük az Úrnak mindazt, amit elvégezhettünk.

…Hogy mennyire előbbre lépés, azt nem tisztem megítélni, csak hálával sorolom azt a néhányat, ami most azonnal eszembe jut…

A Jubileumi Év számos ünnepi alkalma és székesfehérvári REND mellett folyamatosan fejlődtek és bővültek a missziói körzetek, új egyetemi lelkészi szolgálatok indultak el, bővültek a rétegtalálkozók, minden hétvégén több gyülekezettel találkozhattunk, bízunk az újonnan átvett intézmények, általános iskolák áldásaiban, nagy munka a gyülekezeteket segítő kerületi pályázati koordináció, elindulhat a reál szak a következő tanévben a Pápai Gimnáziumunkban, bűszkék vagyunk a Pápai Református Teológián folyó képzésre, szakmai munkára, külön kiemelve a lelkész szak mellett a katechéta szakot, hasonlóan büszkék vagyunk a Tudomáőnyos Gyűjtemények szakmai munkájára, amely országosan elismert, a kerület kiadványai nagyobb figyelmet érdemelnének, örülünk, hogy megjelenhetett a dunántúli igehirdetés kötetek sorozat negyedik kötete, egyre látogatottabb és gazdagabb a dunántúli honlap, benne egyházon kívüli körökben is elismert és egyedi a “REPOSZT”, a napi aktualitásokra reflektáló blog, és a Dunántúli Református Lap is szerintem kiemelkedő orgánum…

Köszönöm minden munkatársnak a segítségét, a gyülekezetek imádságát. Külön köszönöm, hogy bizalommal és jóindulattal segítik munkánkat.

Volt-e olyan feladat, amelyet nem sikerült megoldani az elmúlt évben és kudarcként élte meg?

Sok elmaradt feladat van. Lesz bőven munkánk 2013-ban is. Bízom abban, hogy adatik hozzá erő, szeretet, és bölcsesség. Az inkább nézőpont, szemlélet, hit kérdése, hogy mit fogalmazok meg kudarcnak, és mit elmaradt feladatnak. A magam számára ezt a számvetést megfogalmaztam. A Kerület vezetése olyan bonyolult és összetett műfaj, amire minden vicc nélkül a “sapkás nyuszi” esete a jellemző. Azért naponta könyörgök, hogy kárt ne csináljunk, és lehetőleg építsünk; ha ez valamennyire sikerül, az mindennél több, az már siker, sőt áldás.

Miben tudná önmaga számára összefoglalni 2012-t?

Önmagam számára megfogalmaztam. Ennek lényege azonban éppen az, hogy senkire nem tartozik. Ami ebből publikus, talán az, hogy soha nem szabad így túlvállalni magam. Az idén ennek a túlvállalásnak az első körben ellenálltam, mert a külső nyomás ellenére egyetlen időpontot sem fogadtam még el. Nem is teszem ezt mindaddig, amíg nem látom a 2013-as év főbb időpontjait és hangsúlyos kerületi feladatait. Ez most az év végével kialakul. Ehhez igazítok aztán minden egyebet. Így talán kevésbé fordul elő hangsúlyeltolódás, és az, hogy egymásra rakódnak feladatok, kialakulnak lehetetlen helyzetek és félreértések.

 Mit gondol a következő év fontos feladatainak?

Egy mondatban felelek, amit több írásban már részletesen kifejtettem: 2013-as hitoktatással kapcsolatos feladatok. A többit is lehetne sorolni, de ez a leghangsúlyosabb. Szeptemberig rendszeres körlevélben tájékoztatjuk a gyülekezeteket az aktuális lépésekről és a még számos nyitott kérdéssel kapcsolatos válaszokról. Az első ilyen körlevél már karácsony előtt kiment az esperesi hivataloknak. Ezen túl igen fontos még a Pápai Projekt, a Pápai Gimnázium épületének felújítása, a könyvtár (könyvraktár) megoldása, levéltár befejezése, az Ótemplom, Múzeum ügye; az összevont kollégium helyzetének végleges megoldása…Ezek távlati feladatok is.

 Végezetül, mit kívánna önmagának, szolgatársainak, olvasóinknak?

Még keményebb munkát, és még bátrabb ráhagyatkozást az Urra! “Bízzál az Úrban, és kövesd az útját!” (Zsoltárok 37,34) 

A kemény munka rideggé tesz, és nem ad teret az érzelmeknek. Jól van ez így. Az Úrba vetett bizalom azonban ellensúlyozza ezt. Az odaadó munka és az Úrba vetett bizalom harmóniája adassék nekünk 2013-ban.

December közepén egyszer már befagyott a Balaton. Akkor a következő gondolattöredékek jutottak eszembe a kemény munka ridegsége és az Úrra való ráhagyatkozás kapcsán. Ezek csak gondolattöredékek, teológiailag nem tökéletesek, de mégis kifejeznek valami fontosat arról, ami 2013-ban is várhat ránk.

Úgy kell nekünk az Úrra hagyatkozni, ahogy a jég, az alatta lévő vízre, amiből lett, és ahová visszatér. - A hideg pedig szükséges, hogy fel ne olvadjunk. Ezt a hideget biztosítja a mindennapok ügymenete. - De eljön majd az olvadás Úrtól rendelt ideje is. Akkor azonban tudjuk, hová megyünk. Ott már nem kell jegesnek lenni. Itt azonban kegyelmi állapot a "hideg". Életben tart. - A karácsonykor született Jézus Krisztus megváltásának lényege éppen ezért nem társadalmi reform, mert kell a hideg. A megváltás ennél több, a hit bárány-gyapja, hogy bírjuk a hideget, és ráhagyatkozzunk az Úrra, az élet vizére, az olvadásig. - Az Ő Igéje közelében azonban itt is olvad a jég.