Őrségi Református Egyházmegye

Jubiláló konfirmáltak találkozója Szentgyörgyvölgyön – ünnepség vagy ünnep?

2018-06-05 14:27:57 / Bódis Tamás

 

Szentgyörgyvölgyön régi szokás pünkösdre meghívni mindazokat, akik konfirmációjuknak kerek évfordulóját ünnepelik.


 

Mindannyiunknak vannak emlékei ünnepségekről, ahova illemből megy el az embernek fia vagy lánya, vagy testületileg kivezényelik. Mindegyik ilyen alkalom közös jellemzője, hogy alig vártuk, hogy véget érjen, mert értelmét nem láttuk, mondanivalója nem érintett meg.

 

Szentgyörgyvölgyön régi szokás pünkösdre meghívni mindazokat, akik konfirmációjuknak kerek évfordulóját ünnepelik. Annak rendje és módja szerint a meghívókat kinyomtattuk, elkészítettük. Már a kézbesítés is különleges volt, ugyanis, a gyülekezet presbiterei személyesen keresték meg a meghívottakat, vagy hozzátartozóikat, hogy átadják nekik levelünket. Postára már csak a személyes kapcsolatokat távolról tartók számára adtuk, akikhez más módon nem tudtuk eljuttatni a gyülekezet szeretetteljes invitálását.

 

Számomra a kapcsolattartásnak ez a módja már meglepő volt, a visszajelzés pedig egyenesen megható. Többen felhívtak bennünket telefonon, sajnálkozva, hogy betegség miatt nem tudnak jönni, bár nagyon szeretnének.

 

Pünkösd vasárnapján több mint százan voltunk a templomban. Ritka alkalom, amikor ennyien lehetünk. Az Ige az 1Korinthus 2,12-13a volt: „Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással."

 

Ünnepségnek induló alkalmunkat Isten Szentlelke ünneppé szentelte. Olyan ünneppé, ahol a hétköznapokból kiszakadva, Vele találkozhattunk. Ünnepet szenteltünk, ahol Őáltala valóban találkozhattunk egymással is. Ünneppé, szent idővé tette számunkra ezt a találkozót, ahol fiatalok és idősek együtt voltunk, ajándékait számlálva és nem a perceket. Nem siettünk haza, nem égett talpunk alatt a talaj. Maradtunk. Beszélgettünk. Ismerkedtünk. Emlékeket idéztünk. Hálát adtunk.

 

Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért! (2Korinthus 9,15)

 

 

Rozgonyi Emőke

Galéria

. ..