Gyülekezeti közösségünk 2019. február 24-én tartotta a „Házasság hete" keretében meghirdetett alkalmat, a házasság misztériumában való elmélyülésre, beszélgetésre a Biblia fényében.

Nt. Jakab Bálint Mihály lelkipásztor a bevezetőben Szilágyi N. Sándor Metafora és elmevírus című előadásából emelt ki néhány gondolatot a nyelvi értékeinkből kiindulva, egy mélyebb, egész életünkre kiható „vírusos fertőzésről".

Az Igei üzenetet a Máté 19:3-12. versekből olvastuk. A történetben a farizeusok, gondolataik igazolását keresve, Jézushoz mentek azzal a kérdéssel: „Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani?" Az Úr emlékezteti őket az Írásra, miszerint „A Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket. (...) Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza."

Isten a teremtés rendjén a férfit és nőt EGYségre alkotta, így külön-külön mindkettő egy fél. Mózes csupán az emberi szív keménysége (bűne) miatt rendelte a válólevelet, lehetőséget adva bizonyos esetekben a válásra. Jézus korában a férjhez menő leányt elvitték a férfi családos házához, aki ez által egy idegen nemzetségbe került. A férj, aki bár mindig gyermek marad szülei otthonában, ragaszkodik feleségéhez. Az Isten rendelése szerint ez egy új kötelék, új szeretetközösség, mely felette áll a mózesi törvénynek. A válás tehát nem az Isten-i rend szerint való, némely helyzet feloldására adatott mindössze.

Jézus viszont nem zárja ki azokat az életeket, melyek ilyen a szituációba kerültek, számukra is nyújtja a gyógyulás lehetőségét.

Az Ige szerint van, aki alkalmatlan a házasságra születésétől fogva (pl. betegség), lehet olyan, akit az emberek tettek alkalmatlanná (pl. elzárták kolostorba), vagy olyan, aki önként - de nem öncélúan - lemond a házasságról az Isten országáért (pl. Keresztelő János).

A Mindenható eredeti rendjét tekintve: a házasság az élet nagyobb részére, a végtelen gazdagság megtapasztalására adatott, mely küzdelem és szépség egyben az Isten országára nézve.

Az igei bevezetést követő beszélgetés során felmerült kérdés: Mi az a metódus, amellyel átadhatjuk a körülöttünk élőknek ezeket az értékeket? A válasz egyértelműen fogalmazódott meg: Családon belül a példaadással; kifelé a példaadás mellett, ezen értékek és a kegyelem által megtapasztaltak elmondásával olyan nyitott közösségekben, melyek erre keretet és lehetőséget adnak.

Gyakorlati érvek a házasság mellett:

• Érzelmi biztonság: a házasságban élő mindent kibír – (pl. börtön túlélése, azzal a tudattal, hogy van, aki otthon várja).

• A házasságban a leglehetségesebb az élet tovább adása.

• Hitben élve, abban a bizonyosságban, hogy Isten a házasságban mindent megad, amire az embernek szüksége van.

• Az ember akkor tud igazán kibontakozni, ha érzi, tudja, hogy feltétel nélkül szeretik, ami a jó házasság egyik ismérve.

• Negatív értelemben („elmevírus”):

◦ a házasságból való kilépést választva tévhit, hogy megoldódnak a problémák,

◦ a személyes „szabadság” indokán a házasság nélküli életet választva tévhit, hogy elkerülhetők a problémák.

Az üzenetet összegezve, Isten a házasságot az Ő mélységes szeretetéből értünk szerezte: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő, segítőtársat." (1Móz. 2:18), melyben elrendezett és biztosított számunkra mindent.

Adassék kegyelem, hogy ez alapértékeket vesztett világunkban gyermekeink és a körülöttünk élők meglássák Mennyei Urunk e mérhetetlen nagy ajándékát, a még keresők megtalálják az Úr által rendelt segítőtársat.

Radvánszky Réka

Forrás:

https://www.szombathelyref.hu/isten-kezdetben-ferfiuva-es-nove-teremtette-az-embert