A gyülekezet múltja
Gyülekezetünk hivatalosan 1909-ben alakult meg először Kájel József vezetésével Siófoki Református Fiókegyház néven, amely a Balatonkiliti Anyaegyházhoz tartozott és a háború miatt Szórványegyházként működött. Később - miután 1921-ben újra megerősítették megalakulásukat - Vincze Elek lelkipásztor idejében - mivel a hívek száma folyamatosan nőtt - fogalmazódott meg eleinkben egy imaház építésének gondolata. Az 1923-ban felépített imaházat dr. Ravasz László püspök úr szentelte fel szeptember 11-én. Egy év múlva sikerült egy 80 kg-os harangot venni, majd két év múlva az imaházhoz tornyot is építettek. 1936-tól dr. Nagy István gondozta a gyülekezetet egészen 1948-ig. Ekkor vált a gyülekezet önállóvá Egri Ervin lelkipásztor vezetésével, aki már egy éve az előző lelkész mellett szolgált. A lelkipásztor vezetésével 1966-ban épült fel az új parókia. Több mint 36 esztendei hűséges szolgálat után 1984-től Császár Levente lelkipásztor vette át a gyülekezet vezetését. 1992-1994-között a lelkipásztor és gondnoka vezetésével épült fel az új templom. 1994. szeptember 3-án került sor a templom és a regensdorfi gyülekezet által adományozott 180 kg-os harang felszentelésére dr. Márkus Mihály püspök úr szolgálatával. 2007. július 1-től a gyülekezet Bartha Béla volt kaposvári beosztott lelkipásztort választotta meg a gyülekezet vezetésére. Ugyanebben az évben nevezték ki Bartháné Tatár Imolát a gyülekezet beosztott lelkipásztorává.
A gyülekezet jelene
A 2001-es népszámláláskor Siófokon 2701 személy vallotta magát reformátusnak. Ehhez hozzátartozik, hogy Balatonkilitiben - mely közigazgatásilag már több évtizede Siófokhoz tartozik - önálló református gyülekezet működik. Sajnos jelenleg csak 700-800 nyilvántartott reformátusról tudunk. A városi misszió terén tehát lesz még feladatunk.
Szeretném, ha az olvasók röviden betekintenének gyülekezetünk mindennapi életébe.
A hét első napján 10 órakor kezdődik az istentisztelet, melyet Istennek hála több mint egy éve gyermek-istentisztelettel párhuzamosan tartunk Bartháné Tatár Imola lelkipásztor és gyülekezeti munkatársak segítségével, akik „civilben" óvónők, pedagógusok. Az istentiszteleten téli időben átlagosan 100-120-an vagyunk, nyáron pedig 120-150-en. A kisgyermekes szülők gyermekeikkel együtt foglalnak helyet a templompadokban, majd az igehirdetés előtti ének alatt vonulnak le a templomunk alagsorában lévő gyülekezeti termünkbe, ahol számukra „gyermeknyelven" folytatódik tovább az istentisztelet. A gyermek-istentiszteletesek kb. 15-en vannak, de vasárnaponként „csak" 5-8 gyerek van jelen egyszerre. Hat alkalommal osztunk úrvacsorát évente. Húsvét és karácsony ünnepén mindkét napon, a többi alkalmakon csak az ünnep első napján. Jelen vagyunk a város által fenntartott Gondozási Központban is, ahol minden hónap utolsó péntekjén 10 órától tartunk istentiszteletet. Az idős testvérek örömtől csillogó szeme és a zsúfolásig megtelt ebédlő rendkívül szép visszajelzés arról, hogy nem hiábavaló ez a szolgálat sem az Úrban! Minden évben tartunk adventi evangelizációs estéket, melyeken egy-egy meghívott lelkipásztor szolgál és próbálja meg a kereszt titkát közelebb hozni a szívekhez.
A hétközi alkalmak közül kiemelném a bibliaórát és a nőszövetségi összejöveteleket. Bibliaóra már több évtizede működik gyülekezetünkben, a nőszövetség azonban csak másfél éve indult újra több évtizedes kihagyás után. Mindkét alkalomnak megvan a maga sajátossága és létjogosultsága. A bibliaórán 15-20-an vagyunk - 70 %-ban nők - és a középpontban Isten Igéjének magyarázása, adott esetben közös értelmezése van, amit imaközösség, majd közös éneklés követ. A nőszövetségi alkalmakról sem hiányzik az Ige, de az igemagyarázat mellett minden foglalkozásnak megvan az aktuális témája, idén a szektákkal foglalkoztak nőtestvéreink. Mindkét alkalom ősztől-tavaszig tart.
Két éve kezdődtek el az iskolai hittanórák, melyeknek nagy sikerük van a szülők és a gyerekek körében. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy Siófok mindhárom iskolájában jelen vagyunk és az első négy osztályban tartunk hittanórát általában hétköznap délutánonként napközis időben. A felsősöknek szombaton délelőttönként tartjuk az órákat a gyülekezeti termünkben. Ugyanekkor vannak a konfirmációt előkészítő foglalkozások. Tavaly 10 konfirmandus fiatal tett sikeres vizsgát és fogadalmat. Idén ez a szám kilenc volt. Jövőre előreláthatólag 6-8 konfirmandus fiatal kezdi el a felkészülést. A hittanosoknak és a konfirmandus fiataloknak hittanos tábort szervezünk, melyen nagy lelkesedéssel vesznek részt.
Kapcsolatot tartunk a Dél-Balatoni Református Gyülekezetek Regionális Együttműködésével, melynek, ha Isten is úgy akarja, a közel jövőben teljes jogú tagjai leszünk. Van egy testvérgyülekezetünk Kárpátalján, Verbőcön, akikhez az egyik évben mi utazunk, a másik évben őket látjuk vendégül. Ökumenikus kapcsolataink is nagyon jók, ezt mutatja, hogy minden hónap utolsó szerdáján gyülekezeti termünkben a katolikus és evangélikus testvérekkel közös filmvetítést tartunk a Net For God misszió témái alapján, mely az egyházak közeledését szorgalmazza. Vezérigéjük: „Mert Ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette. A keresztfa által megölte az ellenségeskedést saját magában!" /Ef 2,14-16./
Természetesen a kötött szolgálatok és alkalmak mellett számos olyan szolgálati lehetőség is adott, melyek óriási gyülekezetépítő jelentőséggel bírnak. Kiemelném a családlátogatásokat, melyek személyes hangvételét semmi nem tudja pótolni. A kórházban lévő testvérek meglátogatása is ide sorolható. A keresztelési, esküvői felkészítések missziói, a temetési szolgálatok pasztorális jelentőségét.
A gyülekezet jövője
A legegyszerűbb az lenne, ha csak annyit írnék: „a jövőnk az Úr kezében van!" Ez azonban nem csak egyszerű, de igaz mondat is. A Siófoki Református Egyházközség jelene és jövője valóban az Isten kezében van, úgy, mint sok ezer kisebb-nagyobb gyülekezet jelene és jövője szerte a Kárpát-medencében, sőt az egész világon. Emellett azt is látnunk kell, hogy Ő kiválasztott embereket, akiket bevont a gyülekezetépítés áldott munkájába. A lelkipásztorok, a gondnokok és a presbiterek vannak az első vonalban ezen a „harctéren". A második vonalat az aktív, templomba járó, szolgáló gyülekezeti tagok képezik. A harmadik vonal az általunk ismert, de a gyülekezethez csak névleg tartozó reformátusok. Ezen kívül van egy ismeretlen, névtelen tömeg, akiket - az előbbiekkel együtt - meg kell keresni, meg kell szólítani, be kell vonni a gyülekezetbe. A missziós terület adott. Siófokon is sok még a feladat. Szeretnénk a fiatalokat megszólítani és bevonni a gyülekezeti életbe, hogy ne csak „kikonfirmálás" legyen, hanem megérezzék és átéljék a gyülekezethez való tartozás örömét. Próbálkozunk egy ifjúsági csoport szervezésével, amely megtartó erő lehetne számukra. Szeretnénk elérni az ifjú házasokat és a kisgyermekes anyukákat. Külön figyelmet szeretnénk fordítani a kórházban lévőkre. Folyamatban van az egyeztetés a kórházi vezetőkkel a kórházlelkészség elindításával kapcsolatosan. Folyamatosan keressük a megoldást a presbitériummal karöltve, mi módon tudnánk megszólítani a városba özönlő nyári turistákat. Számos visszajáró, úgynevezett „nyári egyháztagunk" van, akik valamiképpen már bekapcsolódtak az egyházi „vérkeringésbe". A lakótelepeken élők megkeresése, megszólítása is a közeljövő feladata.
A múlt, a jelen és a jövő. Hisszük, hogy Gondviselő Istenünk szeretete tartotta meg idáig /idén, október 24-én ünnepeljük gyülekezetünk fennállásának 100. templomunk felszentelésének 15. esztendejét/ gyülekezetünket. Tőle kérem a bölcsességet és erőt ahhoz, hogy a gyülekezetvezetés áldott, de felelősségteljes szolgálatában meg tudjunk maradni és azt a munkát, amit Urunk ránk bízott, maradéktalanul és hűségesen teljesítsük!
Bartha Béla lelkipásztor