Somogyi Református Egyházmegye Honlapja

Hella Ferenc - esperesjelölt

2020-10-06 16:30:24 / Konc Gáll László

 

Név: Hella Ferenc István Születési hely és idõ: Érmihályfalva, 1973. október 25. Szülõk: Hella Ferenc és Somogyi Ruszoly Sarolta Testvér: Hella Sarolta Hajnalka Házastárs: Helláné Vörös Noémi mérlegképes könyvelõ és szakképzett kántor Házasságkötés: Lábod — Nagykanizsa, 2002 Gyermekek: Zsanna — 2005, Mátyás — 2008, Villõ — 2014, Szilárd — 2018

Tanulmányok 1988—1992 Középiskola és érettségi — Érmihályfalva 1992—1997 Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológia — Kolozsvár 1997 Elsõ lelkészképesítõ vizsga — Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológia 1997 Második lelkészképesítõ vizsga 1998 Felszentelés — Farkasutcai református templom — Kolozsvár 2003 Teológiai oklevél honosítása a Debreceni Református Egyetem Hittudományi Karán 2001—2004 KGRE Budapest, Hittudományi Kar vallástanárképzõ szak 2015—2018 Doktorandusz hallgató — KGRE Hittudományi Kar Gyakorlati Teológia alprogramjának keretében Szolgálati helyek 2009— Nagykanizsai Református Egyházközség — megválasztott lelkész 2017— Galamboki Református Egyházközség — helyettes lelkész 2009—2013 Galamboki Református Egyházközség — helyettes lelkész 2003—2009 Bajánsenyei Református Egyházközség — megválasztott lelkész 2000—2003 Lábodi Református Társegyházközség — beosztott lelkész 1998—2000 Magyarlétai Református Egyházközség — megválasztott lelkész 1997—1998 Kolozsvár Bulgária–telepi Református Egyházközség — segédlelkész 1994—1995 Érmihályfalvi Református Egyházközség — kirendelt segédlelkész Érsemjéni Református Egyházközség — helyettesítésre kirendelt segédlelkész Érmelléki Református Egyházmegye — kirendelt esperesi segédlelkész Nyelvismeret Román nyelvbõl felsõfokú nyelvvizsga Angol nyelvbõl középfokú nyelvvizsga

Kutatási terület Egyháztörténelem Tanulmányoztam a „papmarasztás” intézményét. E tárgykörben 1999–ben tartottam elõadást a Doktorok Kollégiumának Pápán megtartott ülésén Papmarasztás az Erdélyi Református Egyházban címmel. A papmarasztásról publikációim megjelentek a Népi Vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferncia kötetben. Pápán 1999. június 22—24. 57—62. p., valamint a Theologiai Személében. 2003—2004-ben a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium évkönyvei alapján azokat az ifjúsági szervezeteket tanulmányoztam, amelyek 1861—1947 között mûködtek a gimnáziumban. Ez az 54 oldalas dolgozatom megtalálható a gimnázium könyvtárában. 2. Gyakorlati teológia Az elmúlt években a gyakorlati teológia területe vált vonzóvá számomra. A hagyományos homiletika és hermeneutika mellett nagyon fontos kérdésnek tartom, hogy a mai menedzsment, a vezetés témaköre, a kommunikáció és marketing eszközeit miként lehetne felhasználni a gyülekezetépítés és a misszió területén. Az elmúlt években gyülekezetépítés, vezetés témakörben jelentek meg tanulmányam, írásaim a Theologiai Szemlében, a Kálvin Kalendáriumban és a Dunántúli Református Lapban. 2017-ben a reformáció jubileumi évében a Pannon Egyetemen Tudományos Konferenciát szerveztem együtt a Nagykanizsai Református Egyházközség presbitereivel és a Pannon Egyetem professzoraival. A konferencián elhangzott elõadásokat „I. Új utak az egyházban” címû konferencia kötetben jelentettük meg. 2015—2018 között doktorandusz hallgatója voltam a KGRE Hittudományi Kar Gyakorlati Teológia alprogram keretében meghirdetett doktorandusz iskolának. 2018. február havában abszolutóriumot szereztem. A disszertációm védésére reménység szerint a következõ két szemeszterben sor kerül. A témám: A gyülekezetépítés és menedzsment mai megközelítései. Témavezetõm: prof. dr. Kocsev Miklós dékán. Egyházi tisztségek Katechetikai elõadó — Somogyi Református Egyházmegye, 2002. Az Õrségi Üzenet szerkesztõje 2003—2009. T-Mobile ügyintézésével megbízott lelkipásztor — Õrségi Református Egyházmegye, 2004—2013. Egyházmegyei biztosítások ügyintézésével megbízott lelkipásztor, 2005—2014. Katechetikai elõadó — Õrségi Református Egyházmegye, 2006—2009. Olvasószerkesztõ — Dunántúli Református Lap, 2009—2013. Sajtóügyi és Ökumené elõadó — Somogyi Református Egyházmegye, 2010—2013. Egyházmegyei tanácsos — Somogyi Református Egyházmegye, 2015-tõl. Egyházkerületi tanácsos — Dunántúli Református Egyházkerület, 2015-tõl. Kitüntetések Az év civil embere 2013-ban — A közel nyolcvan nagykanizsai civil szervezetet magába foglaló Civil Kerekasztal Egyesület kuratóriumának egyhangú szavazata alapján. Zala Príma Díj 2014 — Közmûvelõdés kategóriában lettem díjazott. Nagykanizsa Megyei Jogú Város Nemzetiségeiért 2017 kitüntetõ cím. Köszönöm Istennek azt, hogy eszköze lehettem eddigi szolgálatomban. Hálás vagyok, hogy sok általa adott lehetõséggel tudtam élni, és azokkal a gyülekezetek és az emberek javára szolgálhattam, szolgálhatok. Isten Szentlelkére figyelve kerestem azokat a szolgálati területeket, lehetõségeket, amelyek által, a személyes találkozások és beszélgetések révén tudtam jelen lenni az egyház és az emberek életében a bölcsõtõl a sírig.

SZERETETBEN ÖSSZEFOGVA EGYMÁSÉRT! Néhány gondolat a 2020-as egyházmegyei tisztújítás elé

„...szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az ÚRban.” (1Kor 15,58)

Vallom a fenti ige alapján, hogy Istennek terve van velünk, küldetést adott számunkra itt a Kárpát-medencében. A mi Istenünk „...a világ kezdetétõl fogva, a világ végezetéig az egész emberi nemzetségbõl Szentlelke és Igéje által magának az igaz hitben megegyezõ, örökéletre elválasztott sereget gyûjt, azt oltalmazza és megtartja...” (HK. 54. kérdés-felelet). Hiszem, hogy ennek a sereggyûjtésnek lehetek én is elhívott magyar református keresztyén lelkipásztorként hasznos eszköze. Voltam segédlelkész az Érmelléken és Kolozsváron; majd Kalotaszegen, egy erõs hagyományokkal rendelkezõ magyar falunak a parókus lelkipásztora. Ezt követõen a Lábodi Református Társegyházközségben; majd az õrségi Bajánsenyén és Kerkáskápolnán — a peremvidéken — önálló lelkipásztorként szolgáltam. Végül pedig — munkatársaim és 2015 óta Bertók Dániel segédlelkész kollégám segítségével — Nagykanizsán, egy nagyváros nagy gyülekezetének, valamint Galambok mellett 67 zalai kistelepülés reformátusságának a gondozását végzem és állok az ige szolgálatában. Itthon vagyok a Dunántúlon és nagyon hálás vagyok Istennek, hogy immár húsz esztendõvel ezelõtt megismerhettem második otthonomat Somogyországot és szûkebb pátriámat Zala és Somogy megyét. Fontosnak tartom az egyházmegye területi és lelki egységének megõrzését, hiszen Jézus Krisztus egyháza olyan közösség, amelyben a legkülönbözõbb emberek Isten Szentlelke által egy testté, élõ organizmussá épülnek. Elengedhetetlen, hogy Krisztus gyülekezetében, az egyházban az emberek igazán megértsék és segítsék egymást. Mindennek a lényege ma is a teljes szeretetközösség. A „...tagok köl-csönösen gondoskodjanak egymásról.” (1Kor 12,25/b), mert egymás javára vagyunk és kölcsönösen ajándékot és feladatot jelentünk egymás számára. Fontosnak tartom, hogy szelídséggel, és következetességgel a Szentlélek vezetése mellett egy olyan egyházmegyévé formálódjunk, amelyet a családias légkör és a testvéri közösség jellemez, ahol teljes erõvel és élõ hittel szolgáljuk Krisztust. Életünket az evangéliumi értékrend, és mindannyiunk által elfogadott elvek mentén éljük, amelyekre lehet építeni közösséget és egyéni életeket. Steinbach József egyházkerületünk püspökével együtt vallom, hogy „a vezetés az egyházi élet minden szintjén szolgálatot jelent, amelyre Isten hív el minket. A vezetõk felelõssége, hogy ne éljenek vissza szolgálatukkal, hanem mindig krisztusi lelkülettel, szelíd szeretettel pásztorolják a rájuk bízottakat.” Erõsségeink, amelyre lehet építkezni Csodálatos isteni ajándékokkal rendelkezünk, amelyekben ott vannak a lehetõségek. Olyan egyházmegye vagyunk a Kárpát-medencében, amely kitûnõ adottságokkal rendelkezik — a Balaton déli partja, Zselic, Somogy elsõ iskolája, a csurgói öreg könyvtár, újabb iskoláink, meglévõ és induló óvodáink, a Zalai-dombság, Zalakaros, Csokonyavisonta, Balatonszárszó, Balatonfenyves, Zselickisfalud, a Dráva vad vize, borvidékeink, gyönyörû templomaink, patinás mûemlékeink — olyan erõforrások és történelmi múlt, amely kötelez. Fontos történései az elmúlt idõszaknak, hogy ezt a ránk hagyott gazdag örökséget a pályázati támogatásoknak köszönhetõen meg tudtuk menteni, sõt a mai kor követelményei szerint újjáépíteni és fejleszteni is módunkban állt. Emberi erõforrásokat illetõen egyházmegyénkben sok fiatal, tanult lelkipásztor szolgál, akik színes teológiai háttérrel rendelkeznek (Debrecen, Budapest, Kolozsvár, Pápa, Sárospatak és Komárom) — teológiailag sokrétûen vagyunk képzettek. Hosszú esztendõkön keresztül, ciklusokon átívelõ mindig aktuális problémák ellenére megtartott az Úr Isten bennünket. Most lehetõség nyílik ezeknek az erõforrásoknak a dinamikus aktivizálására. Gondjaink, amelyeken hasznos és épületes volna változtatni Az egyházi törvényeink által az esperesnek leírt köteleségek világosan rendelkeznek arról, hogy mi a tennivaló, ezek megvalósítását a lelkipásztorokkal, gondnokokkal, presbiterekkel egyeztetve kívánom végezni — a fentiek ismeretében. Törekednünk kell a közös szolgálatban a gondnokok, a presbiterek és a gyülekezeti tagok hatékonyabb, erõteljesebb és rendszeres bevonására egyházmegyei és gyülekezeti szinten. Odafigyelõ szeretettel tenni kell a lelkipásztorok túlterheltsége csökkentése és a kiégések elkerülésére érdekében. A kommunikáció, és az információmegosztás — napi aktualitást kell kapjon. Az egyházmegyénkbe érkezõ lelkipásztorok, segédlelkészek, gyakornokok beilleszkedésének segítése nagyon fontos feladat kell legyen. Az ügyvitel, hivatali és szolgálati teendõkben a segítségnyújtás természetes gyakorlattá kell váljék. Az egyházközségek önálló státuszának kérdése egy ciklusokon átívelõ feladat, melyet az egyházkerülettel együtt és õszintén kell folyamatában ésszerûen megoldani.. Lehetõségeink Újra kell élesztenünk egyházunk évszázados élõ tradícióit a gyülekezeti kapcsolatokban, lelkész csendesnapok, presbiter- és gondnokkonferenciák stb. Vidám, jó hangulatú, kötetlen, de mégis egy kicsit irányított együttlétek szervezése a leghûségesebb munkatársaink és a családtagjaink számára. A lelkészgyermekek számára közös születésnapi alkalmak szervezése. A lelkészcsaládok üdültetésének támogatása. A hittanoktatásban résztvevõ munkatársaink megbecsülése, kirándulások szervezése és támogatása, hogy családtagjaikkal együtt a jól végzett munka után feltöltõdjenek. Kántorok találkozója. Vannak olyan támogatóink, akik ott vannak a települési, megyei vagy éppen az országos döntéshozói testületekben. Éljünk a lehetõségekkel és vonjuk be szeretettel a mindennapjaink életünkbe. Egyházmegyei szervezeti kérdések: Egyházmegyénkben mind a három kis körben ugyanolyan értékes emberek élnek. Rendelkezzen mind a három kis kör önállósággal, hiszen a kis körben élõk látják a legjobban azt, hogy milyen területeken kellene fejleszteni, változtatni. A hatályos egyházi törvényeket szem elõtt tartva elõre meghatározott módon a kis körök véleményét kikérve egyenlõ arányban kerülne elosztásra a központi keret nagyobb része, a kisebb részrõl pedig szükség szerint döntene a tanács. Az egyházmegyei tanácsban a kis körök feltétlenül egyenlõ számban képviseltessék magukat a paritás jegyében! Értekezleteinket, közgyûléseinket területi rotációban kell szervezni és megtartani — asztalközösséget vállalva egymással! Évente egyszer lehetõséget kell teremteni lelkészi, presbiteri, illetve közös találkozókra, ahol megoszthatnánk egymással a gondjainkat és építkezhetnénk egymás jó gyakorlatából és erõsíthetnénk egymást hitünkben. Az akkreditált lelkésztovábbképzések megszervezése egyházmegyei szinten nagy lehetõség az önképzés számára. A szükséges adminisztrációs háttér biztosítása elengedhetetlen. A jövõ a mi felelõsségünk, tennünk kell azért, hogy megõrizzük hitünket, történelmünket, hagyományainkat, nemzetünket, és megóvjuk protestáns értékeinket! Tennünk kell azért, hogy egy szép, és nemes jövõt hagyjunk örökségül az utánunk következõ nemzedékre! Kérem Istent, hogy áldja meg a Somogyi Református Egyházmegye minden gyülekezetét, a szolgáló lelkipásztorokat, fõgondnokokat, gondnokokat, presbitereket és a gyülekezeteink tagjait! Soli Deo Gloria — Egyedül Istené a dicsõség!

Hella Ferenc lelkipásztor, esperesjelölt