Ha október, akkor Hét Határos kirándulás, legalábbis mifelénk (a tatai egyházmegye Hét Határos Gyülekezeti Kiskörében) már így van 22 éve. Minden ősszel a gyülekezeteinkhez tartozó hittanosoknak kirándulást szervezünk. A legfőbb cél most is az volt, hogy érezzék gyermekeink nincsenek egyedül, hiszen a kiskörhöz tartozó gyülekezetekben is hasonló gyerekek járják azt az utat amelyiket ők maguk. Október 19-én verőfényes napsütés fogadta a kirándulók csoportját. Ezúttal kicsit kevesebben kerekedtünk útra, mindösszesen 165-en.
Utunk ezúttal a Bakonyba vezetett, pontosabban Királyszállás térségébe, ott ahol a rengeteg kezdődik. Számba vettük a vállalkozó kedvű csapatot, akik Ácsról, Bokodról, Dadról, Kisigmándról, Kömlődről, Nagyigmándról, Szákszendről érkeztek. A rövid eligazítás után nekivágtunk utunknak, amely során mintegy 11 km várt ránk az őszi erdőben. Nem is csalatkoztunk, mert az ősz erdő színei mindenkit elkápráztattak.
A vadregényes helyeken vezető turistaúton mintegy 7 km megtétele után érkeztünk meg utunk fő állomására a Bátorkő várához. Itt a 22 év hagyományait követve röviden bemutattam a gyerekeknek az a földrajzi és geológiai környezetett, ahol ma járunk. Érdeklődve hallgatták milyen hely volt ez 250-200 millió évvel ezelőtt. Az egykori mélyvizű tenger megkövesedett üledékein 300-400 méteres tengerszint feletti magasságban lépdelve valóban elképesztő földtörténeti erők rejlenek a háttérben.
Gerecsei Zsolt, ácsi lelkipásztor minden történelmek tudója ismertetett meg bennünket annak a várnak a történelmével, amelynek tövében letáboroztunk. A földtörténeti idők után az emberi középkorban kalandozhattunk, hiszen ez a vár a XIII. században épült. Elképzelhettük milyen volt a vidék akkor amikor még a fő közlekedési útvonalak egyike éppen erre vezetett.
Ez a vár is azért épült éppen ide, hogy ezt az átmenő forgalmat ellenőrizni tudják.
Hagyomány az is hogy a kirándulás során valamelyik közeli református templomba kéredzkedünk be ahol ifjúsági áhítatot tartunk. A mai kirándulás rendhagyó volt ebből a szempontból, hiszen tényleg a legközelebbi templomban, a természet templomában tarthattuk meg szokásos istentiszteletünket.
Deák László hatodéves teológus, aki Kömlődön szolgál olvasta Isten Igéjét a Mikeás 7.11-ből és fűzött hozzá magyarázatot. A gyerekek e szokatlan helyen is érdeklődéssel figyelték őt és hallgatták mondanivalóját.
Mivel már mindannyian megéheztünk következhetett a lakmározás az otthonról hozott szendvicsek segítségével.
Ezek után tekinthették meg a várat, illetve azt ami mára maradt belőle. A várromhoz 20 fős csoportokban mehettek fel hiszen a meredek hegyoldal, ahová a vár épült ma sem veszélytelen hely. A biztonságra a kísérő felnőttek ügyeltek, így valóban a várrom méltóságos látványa maradhatott meg emlékezetünkben.
A várat elhagyva, rövid menetelés után elérkeztünk egy érdekes sziklaképződményhez, amelynek Gazsi lyuk a neve. Ez a rövid barlang is egyike annak a számos üregnek amely a kemény kőzetben kialakult. Itt a Bakonyban a kemény kőzetben nem alakulhattak ki nagy barlangrendszerek. A gyerekeket ez nem zavarta, hiszen kivétel nélkül mindenki felfedezte a 4 méter „mély" barlangot.
Az út neheze még csak ezután következett, nem a hossza, hanem az emelkedése miatt. Még azok a „csikók" is lihegve tették meg a hosszú és kanyargós emelkedőt, akik eddig mindig előre futottak. Persze a 11 km-es útnak egyszer vége lett és jóleső fáradtsággal és élményekkel telve érkeztünk vissza az autóbuszokhoz. A búcsúzás előtt feltettem szavazásra a 22 év óta mindig elhangzó kérdést, legyen e Hét Határos kirándulás jövőre is.
A hangos IGEN a 160 torokból egyszerre hangzott fel, így hát nincs mit tenni jövőre is meg kell szervezni a Hét Határos kirándulást.
Bogáth István, kömlődi gondnok
A Hét Határ gyülekezeti Kiskörről ill. az altaluk kiadott, havonta megjelenő hitéleti lapról az kapcsolodó linken keresztül tudhat meg többet.