Veszprémi Református Egyházmegye

Lelki nap az Endrődi Sándor Református Általános Iskolában

2013-04-07 11:26:36 / Rásky Miklós

írta és beküldte: Ráskyné Bán Éva tanár-igazgatóhelyettes

 

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.” (Mt 10,13-16)

Amint az ige is mondja, Jézus fontos szerepet és helyet szentelt és szentel ma is a legkisebbeknek. Ha tüzetesebben megnézzük szűkebb, vagy tágabb társadalmunkat, tapasztalhatjuk a világ felgyorsulását, korszerűsödését, ha tetszik modernizálódását. De vajon helyén van ez így?

Érezzük vajon napjainkban az embertársi kapcsolatot, a felebaráti szeretetet, az egymásba és Istenbe vetett bizalmat.

A modern technikai eszközöknek köszönhetően az iskolában is igencsak színvonalas nevelő-oktató munkát végezhetünk. Divatszöveg számba megy napjainkban a személyközpontú nevelés. Bánj úgy a kisgyerekkel, hogy teljes személyisége kibontakozzon! A nevelő-oktató munkád legyen személyre szabott, és sorolhatnám az elméleteket. A kérdés lényege azonban nem az elméletekbe, hanem a gyakorlatban rejlik. Tudok-e olyan hangulatot teremteni az iskola falai közt, a gyerekek és kollégák szívében, hogy az valóban Krisztusnak tetsző és gyümölcsöző legyen. Milyen is a Krisztusnak tetsző élet? A válasz egyszerű. Legyünk boldog emberek.

Erre utal a mi Urunk akkor is, amikor a boldog mondásokban, vagy a szeretet himnuszában próbálja felnyitni szemünket. De vajon a gyakorlatban történő megvalósítás is olyan egyszerű? Valljuk be, hogy nem könnyű napjainkban úgy betölteni pedagógusi hivatásunkat, hogy csak az elfogadás, tolerancia, diplomácia, feltétel nélküli szeretet hassa át lényünket.

Nem könnyű, mivel emberek vagyunk és emberi gyarlóságunkból adódóan az „Én” van a középpontban. Miből tudjuk ezt? Figyeljük csak meg mondatainkat, amint kilépünk az iskolából. „A mai gyerekek másabbak, mint a régiek. A mai gyerekek kezelhetetlenek. Nem tisztelnek, nem fogadnak szót.”

Nem sorolom, hosszú a lista és nehéz kérdést rejteget. Iskolánk ebből a megszokott, mindennapi rutinból próbál kiszakadni, amikor egy ilyen lelki napot szervez, melynek ma is részesei lehettünk. Mi is a lényege ennek a napnak?

Mindenekelőtt rávilágítani az örök emberi értékekre. Ezt úgy próbáljuk megvalósítani, hogy a különbözőségek tükrében vizsgáljuk az egységes célt, mely nem más, mint Jézus Krisztushoz vezetni a ránk bízottakat. Ennek érdekében szerveztük meg színes lelki napunkat, melynek tartalma a húsvét megvilágítása.

Célunk az, hogy az rohanó világban megálljunk, egymásra figyeljünk és hangolódjunk és ne csak külsőségekben, hanem lélekben is készüljünk egyik legnagyobb keresztyén ünnepünkre.

Ebből a megfontolásból szerveztük meg húsvéti lelki hetünket, mely két dimenzióból közelítette meg szent ünnepünket. Szeretnénk, ha gyermekeink egyaránt megőriznék szívükben drága népünk hagyományait, mégpedig Krisztusba vetett hit által.

Így került sor olyan témák feldolgozására, mint: Krisztussal a keresztúton (katolikus hittanosaink), Jézussal a zsinagógában (református hittanosaink). Nem utolsó sorban a mi urunkkal a néphagyomány ápolásában (erkölcstanos kisiskolásaink). De betekintést nyerhettek a gyerekek más népek kultúráiba is. A csodálatos alkotások során : virágvasárnaptól húsvétig (tablókészítés), a csodálatos halfogás, az ötezer ember megvendégelése, gyerekeink átélhették, megtapasztalhatták az ünnep lényegét, mely nem más, mint együtt készülni a Krisztus feltámadására, felekezeti, világnézeti hovatartozás nélkül.

A korhű (Jézus gyermekkora) ruházatba öltözés és a Jézus korabeli tárgyak alkotása, majd az ehhez kapcsolódó drámajáték, meggyőződésem szerint, ugyanolyan mély nyomot hagy a kisgyermek lelkében, mint a szebbnél szebb hagyományápolást tükröző szokások eljátszása, a hagyományt továbbadó alkotások megtekintése, kipróbálása.

A lelki nap zárásaként megtekintett húsvéti tojáskiállítás célja, úgyszintén a tisztánlátás volt. Hadd ismerje meg a ránk bízott nemzedék azt a sok csodát és szépet, mely nem a technikai csatornákból, a médiából árad, hanem olyan emberek, pedagóguskollégák szájából és kézalkotásából, akik nem megőrizni és ápolni kívánják drága népünk hagyományát, hanem továbbadni igyekeznek azt, Jézus szavának hódolva, aki azt mondta és mondja ma is szülőnek és nevelőnek egyaránt: Engedjétek hozzám jönni a gyermeket. Köszönet kedves kollégák mindannyitoknak. Köszönet a mi urunknak, hogy erőt, lehetőséget ad számunkra ilyen és ehhez hasonló alkalmak megtapasztalására, ahol református, katolikus, vagy esetleg más világnézetű tanító és tanítvány kulcsolhatja közösen imára kezét.

Istennek legyen hála a kapott javakért.