220 éves templomunkat ünnepeljük Várpalotán. Ennek okán jelent meg a 2009. augusztus 22-i ünnepségünket megelőzően Dr. Huszár Pál legújabb könyve a Pápai Református Teológiai Akadémia kiadásában, amelyben hiteles, részletes ismertetést tár a tisztelt olvasó elé a Várpalotai Református Egyházközség múltjáról, jelenéről. Hiteleset, hiszen történészi alaposságával, keresztyéni felelősségével teszi mindezt.

Ünnepelni jó. Ilyenkor nemcsak testünket, hanem lelkünket is ünneplőbe öltöztetve tudunk együtt örülni - jelen esetben megmaradásunkért, gyarapodásunkért. E könyv elolvasása által pedig azért, hogy lehetőségünk nyílt arra, hogy elődeink Krisztusba vetett hite, máig ható áldozatkészsége, példás hűsége révén lélekben gyarapodhatunk, hitünkben erősödhetünk.

Hérodotosz óta tudjuk, hogy a történelem az élet tanítómestere. Református Egyházközségünk történetének megismerésével a könyv alkalmat teremtett arra, hogy a feltárt ismeretek birtokában a sokszor ínséggel, szenvedéssel küszködő eleinkről példát is vehessünk hit és áldozatkészség tekintetében egyaránt.

Egy késő őszi napon, amikor édesapámmal a szőlőtelepítés többnapos, fáradságos munkája első műveletének, a földforgatásnak a végéhez közeledtünk, izzadtan, megfáradva az ásónyélre támaszkodva megpihentünk, az egyik szomszédunk jött oda hozzánk megnézni mit is csinálunk. Munkánk eredményének láttán azt mondta: „ti aztán megadjátok a módját a szőlőültetésnek"! Akkor jó érzés töltött el, hiszen azt éreztem, hogy a fáradságos munkámnak mások szerint is van értelme, van, akire felnézhetek, akitől ellessem a munka fortélyait, és mindehhez erőt és egészséget adott az Úristen.

Ez a dicsérő megjegyzés jutott eszembe, amikor először jutottam e könyv végére. Igen először, mert több fejezetet kétszer-háromszor is elolvastam. Legtöbbször talán Az első protestáns gyülekezetek születése a Palota-környéki régióban című fejezetet. Ebben a részben izgalmasan láttatja a szerző a két magyarországi protestáns egyház és egyben azok építőköveinek tekinthető egyházközségek megalakulását, különös tekintettel a környékbeli református egyházközségekre. A lábjegyzetekben a jeles történelmi személyiségek történészi alapossággal megírt fontosabb életrajzi adatai is színesítik az eseményeket. 

E kötet szerzője is megadta a módját a könyvírásnak! Alapos történelmi, bibliográfiai munkát kellett végeznie ahhoz, hogy az összes fellelhető, meglévő dokumentumot számba vehesse a könyv megírásakor. Több rész is nagyon tetszett, különösen a Templom és iskola fejezetben az a részletes mértékrendszeri magyarázat, amely nélkül elképzelhetetlen lenne például a 200 évvel ezelőtti református tanító éves javadalmazását a bécsi mázsával, a pozsonyi mérővel, vagy éppen a font súlyegységben megadott értékekkel elképzelnünk és megértenünk

A jelenlegi templomunk építéséről szóló fejezet olvasása közben többször éreztem büszkeséget elődeim neveit olvasván. Nagyszüleim-szüleim korábbi történeteiből ismert őseim nehéz, küzdelmes, de hittel teli életének több jeles eseményét örökítették meg a jelenleg is a szüleim tulajdonában lévő, több mint 160 éves Szent Biblia - az akkor még szokásosnak tartott - első és utolsó szabad lapjaira tett feljegyzéseikkel. E lapokon írtak összecsengenek az ebben a fejezetben írtakkal. E könyvön keresztül is büszke vagyok harangokat adományozó őseimre.

Büszke vagyok azokra a lelkészekre, tanítókra, kurátorokra is - akiknek adatai a függelékben időrendben, szépen sorba szedettek -, akik a Palotai Református Egyházközség iskoláiban minden nehézség, sanyargatás, nélkülözés mellett is olyan református embereket neveltek, mint amilyenek az én nagyszüleim is.

Szívből ajánlom e könyvet mindenkinek, akit érdekel Várpalota és környéke protestáns egyházközségeinek története.

2009.augusztus 25.

                                                                                                                               Szűcs Zoltán