Életünk része, '56

Rásky Miklós

...Ez a melleted ülőről nem tudod, hogy kicsoda, azért a kis gyülekezetekre nézve csalóka. Sokszor egy vasárnapi istentisztelet 30-40 fős hallgatóságáról név szerint pedigrét mondok. Mit csinált az apja a forradalom alatt, hol tanulnak a gyerekei, milyen gondok gyötrik, Éppen az foglalkoztatja, hogy édesanyja nagybeteg, vagy hogy vállalkozása halódik. Nos, ha ide eljut a lelkipásztor és ide eljut a gyülekezet is, akkor lesz igazán élő a közösség. Ez óriási munka, nagyon komoly napi szolgálat, de valahol ez a krisztusi. Ehhez kell az őszinteség, ehhez kell, hogy az emberek megnyíljanak egymásnak, egymás terhát hordozzák! No persze egy Balaton parti nyári gyülekezetemre ez már nem mondható el, és bizonyára áll jelen írás egy városi gyülekezetre is. Amúgy köszönjük az írást, szép munka, és őszinte igaz gondolatok! (Ps: nem tudom, de lehet, hogy fel kellene vállalni annak ódiumát, hogy a blogspot blogon lehessen az adott írásokat kommentelni. Főjegyző úr füstölgéséhez pedig annyit, hogyha nem küldünk prédikációt, akkor vajon mi a reménység arra nézve, hogy majd kommentelni, tracbackelni, visszapingelni fogunk??)

Pais Kadosa

Őszinte,talált és elgondolkodtató. "nem tudod a melletted ülőről, hogy kicsoda. Nem ismered a múltját. Felmégy a szószékre, hirdeted az Igét, de óvakodsz attól, hogy bizonyos történelmi-társadalmi kérdésekről nyíltan beszélj, mert nem tudod kik hallgatnak, s nem akarod megosztani a gyülekezetet." Ez lenne jellemző gyülekezeteinkre? Bizonyára, mert nem érkezik cáfolat!De akkor mit kellene tennünk? A szószékről az Isteni tanítás hangzik, az Igehírdető elhívott szolga- függetlenűl a hallgatósága összetételétől- Ő a mécses, hogy kövessék! Pais Kadosa

Bellai Zoltán

Röviden és egyszerűen: ez talált.

Refdunantul Adminisztrátor

A mi szerencsétlen magyar népünk mélységes megosztottságának az egyik legnyilvánvalóbb jele, hogy nincsenek közös ünnepeink. Vannak ugyan közös emlékeink, de nincs közös emlékezet. Az utolsó ünnep, amelyet még úgy-ahogy együtt tudunk ünnepelni 1848. március 15. Aztán vége. 

Azért van ez így, mert a közös ünneplés feltétele valamiféle közös megegyezés arról, hogy miről is szól történelmünk.  Ami pedig különösen is a 20.századi történelmünk értelmezését illeti , vegyük akár a két háború közötti időszakot, vegyük akár a magát szocialistának nevező korszakot, mi magyarok készek vagyunk akár ölre is menni a különböző álláspontok védelmében. Észre sem vesszük, s valóságos szellemi-lelki polgárháború bír gyorsan keletkezni akár még kisközösségekben is, ha szóba kerül a Horthy rendszer, 56, Nagy Imre, Kádár János, vagy a rendszerváltás.