Dunántúli lelkészek tanulmányútja Hollandiába

Az első holland magyar lelkésztalálkozóra 2009-ben került sor, amelyet sorban követett  a többi. Ezek a konferenciák Mátraházán, a Református Üdülőben voltak. A Gereformeerde Bond in de Protestantse Kerk in Nederland (PKN) elhatározta, hogy a jól sikerült konferenciasorozatot folytatni kívánja és a következőt 2014-ben Hollandiában rendezi meg. Így 2014. november 7-től 12-ig a hollandiai Huizenben tartották tanácskozásukat a holland és magyar református lelkipásztorok. Dunántúlról Bódis Tamás csöglei és Tóth András tápi lelkészek vettek részt a tanácskozáson.

Tanulmányút Hollandiába

A célkitűzés a következő volt: „A magyar lelkészek látogatásának célja, hogy a lehető legtöbbet tapasztalják meg abból, amit a holland gyülekezeti lelkipásztori szolgálat jelent, a mindennapos lelkészi gyakorlatra fókuszálva és egy kicsit a hazai helyzetükre is gondolva. Gyakorlati tapasztalatok megosztása: a lelkipásztori szolgálat szép, de olykor nehéz helyzetei, egymás biztatása, bátorítása, a lelkipásztor saját szolgálatának termékeny voltára irányítva a figyelmet.

Ebből a célkitűzésből tényleg sok meg is valósult. A gyülekezetlátogatás tapasztalatairól Bódis Tamás és Tóth András beszámolójában olvashatnak a testvérek.

Tóth András:

Én most a gyülekezetlátogatást keretező tanácskozásról szeretnék néhány dolgot írni. Mert hát ilyen is volt! A gyakorlathoz az elméleti alapvetés is szükséges. Szokásukhoz híven komolyan is vették holland testvéreink az ebbe történő bevezetésünket is.

Cook Blenk előadásának címe „Posztmodern klímában” Ismertette a társadalomban lezajló folyamatokat történeti áttekintése nyomán. Érzékeltette a nyugati ember bizonytalanságát és segítségre szorult voltát.

Majd előadások hangzottak holland és magyar részről, hogy jobban megérthessük egymás egyházainak helyzetét az adott társadalmakban. Milyen témák, feladatok fontosak az adott egyházakban, és milyen különleges kihívások, esélyek és áldások között élünk?

A holland szituációt dr. A. J. Plaisier, a holland protestánsok lelkészi elöljárója tárta elénk. Nagyon erős Hollandiában is a szekularizáció. Sokan eltávolodtak az egyháztól. A meglévő gyülekezetek is sokféle kis közösségben és csoportosulásban élik életüket. Attól függetlenül, hogy 2004. május 1-jén létrejöhetett a Holland Protestáns Egyház. Nagyon nehéz a különböző kegyességi irányzatokat, felekezeti irányokat is összefogni, koordinálni. Igyekeznek lelkészeikkel, önkéntes munkásaikkal a legfontosabb területeken aktívan jelen lenni. Náluk nincsenek egyházi szociális intézmények. De fontosnak tartják, hogy az állami intézményekben is megfelelő lelki szakembereik jelen legyenek.

Váradi Péter solti lelkipásztor a magyar szituációról szólt. Bizony nem volt könnyű érzékeltetni a magyar szociális és ellátórendszer, valamint az oktatási rendszerünk sajátosságait a holland testvéreknek. Hiszen nálunk minden teljesen másképp működik.

Szombaton délelőtt Wim Moehn és Sípos Levente mutatták be gyülekezeteiket. A beszámolók után csoportokban vitattuk meg a témát. A kérdések ezek voltak: 1. Az elhangzott előadásokból milyen szempontokat ismer fel munkájában mint lelkész? Készítsenek egy táblázatot, amely tartalmazza a holland és magyar pontokat! 2.Milyen szempontokat szeretne hozzáadni, amelyek nem szerepeltek? 3.Beszéljenek az összegyűjtött pontokról, a holland magyarázza meg a magyar pontokat, és fordítva! 4.Mint egy csoport fogalmazzon meg két tanácsot a holland prédikátoroknak és kettőt a magyar kollegáknak!

A konferenciát nagyon tanulságosnak találtam és különösen sok áldást jelentett a gyülekezetlátogatás.  De erről hadd írjon Tamás , akivel együtt voltunk Wekeromban.

Tóth András
lelkipásztor

 Bódis Tamás:

Holland gyülekezeti élet

A magyar küldöttség tagjait a holland vendéglátók hétvégére saját gyülekezeteikbe vitték, hogy beleláthassunk a gyülekezeti életükbe. Tóth András egyházmegyei főjegyző úrral szombat délutántól kedd reggelig Wekeromban töltöttük az időt. A falunak 2500 lakosa van, a gyülekezet pedig 1000 tagból áll. Henrie Burggraaf lelkipásztor vendégei voltunk a parókián, aki tavaly is részt vett a Mátraházán megtartott konferencián.

Szombat este egy énekesten vehettünk részt, ahol az iskolásokból alakult kis kamarazenekar vezetésével dicséreteket, ifjúsági énekeket és orgonakísérettel pedig zsoltárokat énekeltünk. Nagyon szépen megszervezett alkalom volt. Felemelő érzés volt együtt énekelni az ismert dallamokat. Utána belecsöppentünk egy ifjúsági órába, melynek bevezetőjét az egyik fiatal tartotta, az alkalmat pedig az ifjúsági vezető. Volt alkalmunk személyesen is beszélgetni a fiatalokkal.

Vasárnap korán indultunk istentiszteletre Oud-Beijerlandba (Rotterdam mellé), mivel a vendéglátó lelkipásztor már korábban megszervezte a szószékcserés istentiszteletet, és nem akarta visszamondani. A szószékcserét Hollandiában évente többször is megszervezik egymás közt a gyülekezetek és lelkipásztoraik.

Visszatérve Wekeromba készültünk az esti istentiszteletre, ahol igehirdetéssel szolgáltam. Magam is nagy várakozással tekintettem a szolgálat elé, először hirdettem Igét holland nyelven. (Idegen nyelvű igehirdetési gyakorlatot szereztem a saját itthoni gyülekezeteimben német nyelven.) Azt nem tudom megállapítani, hogy kiben volt nagyobb várakozás, bennem-e vagy a holland testvérekben, akik külfölditől anyanyelvükön hangzó igehirdetést még nem hallottak. Az istentisztelet előtt a presbiteri szobában gyülekeztünk, ahol a teljes presbitérium jelen volt. Miután röviden megbeszélték az istentisztelettel kapcsolatos dolgokat, egy presbiter felállt, és imádkozott a szolgálatért. Minden presbiterrel kezet fogtunk, és Isten áldását kívánták a szolgálatomra. Erre úgy reagált nyilatkozatában az egyik magyar kolléga – aki egyébként angolul tudott és magyarul prédikált, amit fordítottak az istentiszteleten – mintha Jézussal a megdicsőülés hegyén lett volna. Az istentisztelet hasonlóképpen fejeződött be, egy presbiter hálát adott a szolgálatért, és utána mindenki elmondhatta a véleményét az istentiszteletről és az igehirdetésről. Pozitív visszajelzések érkeztek, még az ifjúsági csoport is kifejezte örömét, hogy Jézus Krisztus nemzettségtáblázatáról igehirdetést hallhattak.

Igehirdetőként felemelő élmény volt látni a teli templomot, lelkileg feltöltődve jöttem le a szószékről. Amikor kiderült a holland kollégák előtt, hogy én végzem az igehirdetés szolgálatát Wekeromban, mindenki azt kérdezte: nem félek-e 500 ember előtt prédikálni? Azt válaszoltam, hogy hálás vagyok, hogy végre zsúfolásig megtelt templomban hirdethetem az Igét. Mivel pont november 9-e vasárnapra esett, imádságban megemlékeztek a berlini fal 25 évvel ezelőtti leomlásáról, ennek is köszönhetjük, hogy szabadon találkozhatunk egymással.

Hétfőn délelőtt gyülekezeti tagok látogatásával folytatódott a programunk, délután pedig a helyi iskolában tettünk látogatást, utána pedig egy presbiterrel beszélgettünk a presbiterek és a presbitérium szolgálatairól.

Zsúfolt program ellenére felüdülés volt találkozni holland testvéreinkkel és betekintést nyerni a gyülekezet életébe. Látni, hogy a gyülekezet akkor él, ha szolgál. Ha minden tag felfedezi, hogy milyen lelki ajándékot kapott Istentől a szolgálatra, és azzal él is, szolgál az Isten dicsőségére.

Bódis Tamás
lelkipásztor

Forrás: A Pápai Református Egyházmegye honlapja