„Szolgáljatok az Úrnak örömmel" - Egyházmegyei Presbiteri Konferencia volt Kocson

A Presbiteri szolgálat területeit és annak sokrétű feladatait tekintették át a Tatai Református Egyházmegye ezévi presbiteri konferenciáját, melynek megrendezését ebben az évben a Kocsi Egyházközség vállalta fel.

 2019. február 16-án délelőtt 9.30-ra presbiterek, gondnok,, főgondnokok, lelkipásztorok és érdeklődő gyülekezeti tagok érkezett meg a megye gyülekezeteiből. A nyitó áhítat énekét „Isten szívén megpihenve forrjon szívűnk egybe hát..." közel 300 (világi) egyházközségi tisztviselő énekelte a helyi református templomban.

A Dunántúl második legnagyobb méretű, kívül-belül szépen felújított templomában Máté László esperes a Titusz 2,11-12 alapján „Isten üdvözítő kegyelmének" jelentőségét helyezte át a karácsonyi ünnepi hangulatból a hétköznapokba. Mit jelent ez a ige az egyházi szolgáknak? A presbiterek, gondnokok feladataikat áldozatként vállalják. ( Szolgálatukban a lelkészekhez hasonlóan fontos a külső és belső elhívás jelentősége.) Ebben meg is tapasztalják ugyanakkor Isten kegyelmét, segítségét.

Esperes úr a presbiteri szolgálat irányának megalapozásához idézte a presbiteri eskű ismert mondatát: "az egyház javát a magam érdeke elé helyezem".

Isten üdvözítő kegyelme ugyanakkor nevel is józanságra, igazságosságra és kegyességre. Így Láthatjuk meg milyenné tett Isten. Ez segít, hogy ne a világ -érdekekre épülő - igazsága szerint szóljunk és cselekedjünk  és a kegyesség életünk és szolgálatunk elengedhetetlen részévé váljon.

Gyimóthy Géza egyházmegyei gondnok előadásában a János 3,16 igéjének üzenetére alapozva biztatta a jelenlévőket: emberileg sokszor reménytelennek tűnik a helyzet, de Isten ma is adja áldását, az újrakezdés lehetőségét. Vajon merünk-e erre az alapra építeni?   Ezért a keresztyén hitre nevelés fontosságáról beszélt négy „fejezetben". A család, a gyülekezet, az egyházmegye és a politika összefüggésébe állítva a presbiterek általános feladatait és belső motivációit.

Krisztus tanítványoknak szóló útmutatását idézte: „Aki titeket hallgat, engem hallgat". Nem mindegy mit és hogyan mondunk, szólunk. A rendszeres igeolvasás abban is segít, hogy megértsük Krisztus nélkül minden ideiglenes. A lelki életre szánt idő, az Isten előtti elcsendesedés hangsúlyozására figyelmeztetett egy térfás fordulattal is „A régi partizánfilmekben volt úgy, hogy nem töltöttek, csak lőttek."A családon belüli közös elcsendesedés, hitünk gyermekek előtti megélésének nagyon fontos szerepe van.
A vérszerinti gyermekek mellett a lelki gyermekek is nagyon fontosak. Jó példái voltak ennek egykor pl. közeli Neszmélyen és Dunaalmáson dolgozó diakonisszák is, akik a másoknak történő szolgálatnak szentelték életüket.

A gyülekezetek vonatkozásában fontos, hogy testvéri közösség valósuljon meg. A gyülekezetekben az idősebbektől mindig lehet tanulni. A gyülekezeti életben fontos meglátás ugyanakkor az is, hogy az újat tovább kell vinni és a konfliktusokat le kell zárni. A közömbösség ugyanakkor nagy veszélyt jelent.

Több évtizedes presbiterei és közegyházi tapasztalat nyomán jelenlévők szívére helyezte azt a gondolatot, hogy amiről önként lemond egy nemzedék, az sokszor örökre elveszik.

Az egyházmegye élő közösséget jelent. A Tatai Egyházmegye sok tekintetben elöljár ebben a tekintetben a többi egyházmegyéhez képest. Ennek sok áldása van. Fontos együtt sírni a sírókkal és együtt örülni az örülőkkel. Erősíthetjük egymást lélekkel és imádsággal.

Ha a politika, közéleti szerepvállalás választás vagy döntés elé állítja a keresztyén embert, a presbitert, mindig Isten igéje és a krisztusi értékrend kell hogy legyen a mérce. Ma  a kormányzat támogatja az egyházak működését. Ennél a pontnál azonban tisztán kell látni:a rendszerváltás után az egyházi földek kárpótlás nem történt meg. Az a támogatás, amit a kormányzat részéről most tapasztalnak a gyülekezetek, ezt próbálja meg részben kompenzálni.

Egyházmegyei gondnok úr előadását személyes emlékével zárta. Amikor az 1970-es években Naszályon ott lelkészcsaládként szolgáló szüleihez hazalátogatott, szombaton délután édesanyja a templom hátsó padjait takarította. Kérdésére, hogy miért kell letisztítani ezeket, ahová nem ül senki, papné édesanyja így felelt: - mert még egyszer újra megtelhetnek ezek a sorok is.

Gyimóthy Géza imádságban kért erőt és áldást ahhoz az egyházi szolgálathoz, melyet minden presbiter és gondnok szolgálati helyén őrállóként végez.

Az előadást követően a konferencia a helyi református iskolában folytatódott, ahol a részt vevők 10 csoportban beszélték át a presbiteri szolgálat különböző területeinek kihívásait, teendőit és gyülekezeti stratégiákat (az intézményfenntartástól, a temető rendbentartásán és a templom körüli szolgálaton keresztül az ifjúság és a családok megszólításának lehetőségéig.). Ezeket a csoportokat presbiterek vezették. Az egyházmegyében minden év februárjában találkoznak konferencia keretében a presbiterek, gondnokok. Így sokan örültek annak, hogy a hét év után újra volt alkalom a konferencia keretei között kiscsoportos műhelymunkára is. Sőt az egyik kiscsoport imaközösség keretében kért áldást a megye presbitereire, beteg gyülekezeti tagjaira.

A szervezők jóvoltából pedig a csoportbeszélgetések rövid összefoglalóját minden résztvevő megkapja majd elektronikus formában is.

A konferenciát lezáró szeretetvendégség keretében további alkalom nyílt találkozásokra, beszélgetésekre. A visszajelzések alapján sokak számára nemcsak pozitív megerősítést jelentett a konferencia, hanem presbiteri, gondnoki feladataikhoz új impulzusokat és ötleteket is kaptak!

Ezúton is köszönjük a szervezést a Kocsi Egyházközségnek; a résztvevők aktivitását és nyitottságát; a gyülekezetekben a konferenciáért elmondott imádságokat! Mindezek felett a mindenható Istennek áldását, megerősítő „üdvözítő kegyelmét, mely arra nevel minket", hogy egyházi tisztségünkben jó sáfárként alljunk helyt!

 Forrás: Tatai Református Egyházmegye honlapja