Trianoni megemlékezések Tarjánban, Körmenden és Kőröshegyen

„Isteni helye lett ennek az emlékkőnek" - fogalmazott az egyik   megemlékezni érkezett tarjáni 2010. június 4-én. A tarjáni református templom udvarán ugyanis a trianoni békediktátum aláírásának 90. évfordulója óta egy emlékkő áll, mely magyarságunkat, összetartozásunkat, egységünket is hivatott jelképezni azon túl, hogy emlékeztet a fájdalmas dátumra.

A tardosi vörös kövön a Magyar Köztársaság és a Magyar Királyság határvonalai is láthatóak. Jelzik azt, hogy hogyan is volt. Nem tudhatjuk, hogy lesz-e még valaha ilyen szép, nagy Magyarország, de minden magyar emberre testvérként tekinthetünk,éljen határon innen vagy túl.

Lehet békességben együtt élni, erről is tanúskodik ez a kő, hiszen Tarjánt sváb (többségű) faluként tartják számon. Mégis bátran vallhatjuk magunkat magyarnak, mi magyarok, mert ez az emlékkő nem valaki vagy valami ellen készült, éppen ellenkezőleg!

Sokan, nagyon sokan örültek és örülnek ennek az emlékkőnek. Közel százan vettünk részt az ünnepi megemlékezésen, melyet délután fél ötkor 5 perces harangszóval, majd a himnusz eléneklésével kezdtünk, ünnepi beszédekkel folytattunk, majd az emlékkő leleplezése és megkoszorúzása után, az egyházi vezetők imádsága és áldásmondása előzte meg a szózat eléneklését.



Az emlékkő megkoszorúzása

Az emlékkő állításának kigondolója Szantner Gábor volt, a követ pedig Csík László faragta ki.

Csik László és Szantner Gábor az emlékkő előtt

Mindenkit szeretettel várunk Tarjánba, egy baráti-testvéri kézfogásra, az emlékkő előtt elmondott csendes imára vagy akár egy nemzeti-szín szalag elhelyezésére.

Jakab István, református lelkipásztor

***

A körmendi történelmi egyházak és a Rába-parti Fórum Egyesület  június 4-én a református templomban ökumenikus megemlékezést  tartottak a 90 éve történt nemzeti tragédiáról.
19 órakor a körmendi fúvószenekar dobosainak vezetésével és a történelmi zászlók ünnepélyes bevitelével kezdődött a megemlékezés. A Himnusz eléneklése után Szabadi István református lelkész köszöntötte a megjelenteket. Landherr Péter történész felidézte 1920. június 4-e történéseit. Rainer Tibor, a  Körmendi  Amatőr Színjátszó Társulat tagja Wass Albert: Ünenet haza c. versét szavalta el.

Ezután Szabadi István  beszéde következett. Felhívta a figyelmet arra, hogy a történelem folyamán mindig voltak döntő szavak, amelyek meghatározták az egész történelmi légkört. Ilyen volt az ókorban a civis romanum sum= római polgár vagyok. Merjük kimondani: magyar vagyok! Nemcsak majdnem, hanem radikálisan, még akkor is, amikor az élet nélkülözhetetlen radikalizmusát  egyesek a halál szélsőségének nyilvánítják ki. Trianon azt üzeni, hogy a magyarságot ki kell pusztítani Európából. Ez a tendencia ma is folytatódik. Ezért  kell meghallanunk Petőfinek a nemzet lelkébe kiáltó szavait: „Ébredj hazám, mert ha most nem ébredsz, Soha többé nem lesz ébredésed. S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak, Míg neved a sírkövedre vésed!” Éppen ezért ma Magyarországon két párt van: az élet pártja és a halál pártja.  Ha a mostani időkben nem eszmélünk, és ebben a kiszaggatott szívnyi hazában engedjük, hogy szalonképesen vadrezervátumilag hagyjanak bennünket, akkor beigazolódik az, hogy a 21. században hat millió magyarra van csak szükség. Ennek egyik döbbenetes jele, hogy halálbiztos hely  lett az anyaméh. Magyarországon 60 év alatt hat millió  magzatot öltünk meg. Ez  a magyar holocaust! Eszmélnünk kell, mert bennünket züllesztenek, csüggesztenek, fogyasztanak, halasztanak az áruló hatalmasok. Ha nem eszmélünk, ha nem lesz tudatváltozás,  ez lesz a végső trianonunk. Az új Kormány meghirdette a nemzeti összefogást. Mi is azt hirdetjük, hogy összefogásban az erő. A beszéd után Szakál Péter, az őrségi egyházmegye  esperese köszöntötte a megjelenteket és Igével áldotta meg a jelenlévőket. Perjésiné Máté Róza is Igével köszöntötte a gyülekezetet. Szolga Tőkés Sándor evangélikus lelkész imádságban kérte  hazánkra Isten oltalmát és a bűneinkre  bocsánatát.  Az imádság után Geng Lídia énekmondó „Fohász a nemzetért” c. éneke következett. Kárnics Borbála és Köbli Hanna diákok Forrai Sándor: „A magyar nemzettudat tízparancsolata”-t olvasták fel. A körmendi Béri Balog Ádám Táncegyüttes tagjai  egy szál gyertyával sorban vonultak az úrasztalához, ahol a nemzet egységét szimbólizáló égő gyerából lángot vettek, miközben a vármegyék nevét lehetett hallani, harangkongásokkal. Ezután  az emlékező sokadalom égő gyertyákkal a kezükben átvonult a két éve újra felépített Országzászlóhoz, ahol a körmendi cserkészek díszőrséget álltak. Szép Dániel (KASZT)  Jószef Attila „Nem, nem, soha” c. versét szavalta el, Geng Lídia pedig a Turulmadárról énekelt. Ezt követte a koszorúzás. Az emlékező ünnepély Nagy Gábor református gondnok imádságával, a  Székely Himnusz, majd pedig a Szózat eléneklésével ért véget. „Oh Isten állíts helyre minket, és világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk.”            (Zsolt 80,4)

Szabadi István

Képek az alkalomról

***

Kőröshegyen június 4-ét követően június 5-én szombaton is megszólaltak a harangok, hogy Trianonra emlékeztessenek bennünket. Helyből és több környékbeli gyülekezetből gyűltek össze az emlékezők, hogy miközben felidézik a kilencben éve történteket, tudják Isten vezetését is keresi a múlt, jelen és jövő tekintetében.

Az istentiszteleten Steinbach József püspök hirdette Isten igéjét a 18. zsoltár 33. verse alapján: „Isten ruház föl engem erővel.“ Beszélt a széttöredezettségből fakadó erőtlenségről, és az Istennek engedelmes élet erejéről.

Köntös László főjegyző előadásában  a gyász feldolgozását hangsúlyozta, mely az Istenbe vetett reménységgel  lehetséges.

Az istentisztelet liturgiájában Nagy Csaba esperes és Bellai Zoltán főtanácsos szolgált. A megemlékezést követően a helyi gyülekezet  a templomkertben látta vendégül a megjelenteket. Az istentisztelet persely adományát a dunántúli árvízkárosultaknak ajánlotta fel az emlékező gyülekezet.

Farkas Gergely lelkipásztor

Trianon 90

Megemlékezés a Trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulóján Kőröshegyen.

21 fotó található ebben a galériában