Lábatlani reformátusok segítsége Zemplémben

A Lábatlani Egyházközség tagjai Borsod-Abaúj-Zelmplén Megyében, ottani református gyülekezeteket látogattak meg, és árvízkárosultaknak segítettek. 2010. június 19-én, szombaton hajnali 5 órakor indult a két napos zempléni út.

Első állomásaként megtekintettük a páratlan értékű, a világon egyedülálló, 5 hajósnak épült feldebrői templomot. Feldebrő Egertől 20 km-re elhelyezkedő, barátságos, tiszta levegőjű kis község. A plébániatemplom alatt az ország egyik legrégibb altemploma található a XI. századból, korabeli falfestményekkel: Krisztus a négy evangélistával, Káin és Ábel története, Szent Pál és más szentek képeivel. A csodálatos akusztikájú templomot a helybeli római katolikus egyház világi elnöke, Kiss József mutatta be csoportunknak. Fantasztikus lelkesedéssel, magyarságtudattal, történelmünk iránti elkötelezettséggel, óriási tárgyi tudással rendelkezve mesélt a templom bizánci orientációjú történetéről. Történelmi ismertetőjében különösképpen is kitért az Árpád-házi királyokra, mivel Aba Sámuelt, országunk 3. királyát eredetileg az általa alapított feldebrői monostorban temették el és csak később vitték el holttestét Abasárra. Érdeklődéssel szemléltük a különösen is magas termetről árulkodó királyi sírhelyet.

A templom megtekintése után megkóstolhattuk a helyben sütött kemencés lángost, mely ízében és formájában kissé eltér a miénktől, de nagyon zamatosnak és laktatónak találtuk.

Utunkat tovább folytattuk, és közeledve Alsózsolca felé, szomorú látvány fogadott bennünket. Az út két oldalán homokzsákok tömkelege kilométeres hosszúságban, összedőlt házak sokasága, elázott, tönkrement bútorok, elkeseredett, meggyötört, fáradt emberek. Bár a víz már visszahúzódott, de amit itt hagyott, az maga a pusztítás és gyötrelem.

Alsózsolcán felkerestük a református gyülekezetet, és annak vezetőjét, Tar Sándor Nagytiszteletű Urat, hogy átadjuk a magunkkal vitt természetbeni adományokat: fertőtlenítőszereket, mészfestéket, tartós élelmiszert, ruhacsomagokat, takarókat.

Kora délután a Miskolctól 70 km-re, északkeletre fekvő csodálatos kis városba, Sárospatakra indultunk tovább, ahol a Rákóczi-várban tettünk látogatást. A várat Perényi Péter építtette 1534-1537 között, fénykorát az 1600-as években, a Rákóczi-család idejében élte. A város nekünk, reformátusoknak azért is fontos, mert 1531-ben református kollégiumot alapítottak itt, mely az akkori Magyarország legjelentősebb intézménye volt. A magyarországi oktatásban kiemelkedő szerepet betöltő iskolát olyan főúri családok támogatták, mint a Perényiek, Dobók, Rákócziak, Lorántffyak.

Először az itt található kiállítást tekintettük meg, mely nem csak II. Rákóczi Ferencről, és az általa vezetett szabadságharcról szól, hanem a magyar történelemben jelentős szerepet vállalt Rákóczi-családról is áttekintést ad.

A várnak számos tulajdonosa közül a legismertebb I. Rákóczi György, aki felesége Lórántffy Zsuzsanna révén jutott a pataki birtokhoz. I. Rákóczi György számos fejlesztés kezdeményezője volt Sárospatakon. Mivel Erdély fejedelme is volt, így az ő uralkodása alatt Sárospatak összekötő szerepet töltött be Erdély és a királyi Magyarország között. Buzgó református volt, aki feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett a református egyház és oktatás felvirágoztatásáért.

A Vörös-toronyban idegenvezető kalauzolásával tekintettük meg az épület minden szintjét, a pincétől kezdve egészen a torony tetejéig, ahol csodálatos panoráma tárult elénk.

27 fős kis csoportunkban sok gyermek, illetve fiatal is volt, ezért nekik való kedveskedésképpen ellátogattunk a Sátoraljaújhely határában található, nemrégiben megnyílt „Zemplén Kalandpark"-ba. Az autóbuszból megcsodálhattuk ezt a hangulatos, sokak által a Tokaj hegyaljai borvidék „kereskedő házá"-nak nevezett kisvárost. A Kalandparkban kipróbáltuk az 1332 m hosszú libegőt, majd a kilátóból gyönyörködtünk a zempléni hegyek lenyűgöző látványában. A gyermekek számára a legélvezetesebb a bobpálya volt, amit a mieink alaposan ki is használtak, és talán mondani sem kell, hogy kitűnően érezték magukat.

Kora estefelé érkeztünk Pányokra, majd Abaújvárra. A zempléni hegység északnyugati lábánál elhelyezkedő kis községekben festői látvány tárult elénk. A sűrű erdővel borított hegyoldalak félkörívben, sok-sok fa között fogják közre Pányokot, ezt a csendes, rendkívül egészséges levegőjű piciny települést.

Vacsora után Tóth István lelkipásztor Abaújváron megmutatta a falu lakosságát rettegésben tartó földcsuszamlást, mely a heves esőzések miatt alakult ki.

A geológusok által „suvadás"-nak nevezett jelenség nagyon súlyos károkat okozott a falu számos épületében, és félő, hogy a középkori freskókkal ékeskedő református templomot, óvodát és más fontos középületet sem kímél. A szlovák-magyar határ szélén meghúzódó Abaújvár község a nevét Aba Sámuel királyunkról kapta, ő építtette a földvárat is, (melyet a suvadás szintén fenyeget), és itt voltak nagy birtokai a XI. század elején. A rendkívül értékes, éppen feltárás alatt álló, többek között Szent Bertalan legendáját megörökítő freskókkal díszített abaújvári református templomot csak félhomályban tudtuk megcsodálni. Az elemlámpák fényében, a lelkész elmesélése alapján elképzeltük, hogy a freskók eredetileg az egész falfelületre kiterjedtek, ennélfogva az abaújváriak páratlan történelmi és művészettörténeti érték birtokosai.

A suvadás okozta szívszorító látvány ellenére gyönyörködtünk a felvidéki nagyváros, Kassa esti fényeiben, mely Abaújvárról tisztán kivehető. Fáradtan, és a szívünkben sajnálattal hajtottuk le fejünket a „Szikra" nevű református ifjúsági szállás egyszerű vaságyain.

Vasárnap reggel szép időre ébredtünk, s jól esett a Sztabina Dávid által készített tea, és a kakaós csiga.

10 órakor a Pányok-Abaújvár-Zsujtai Református Egyházközség által szervezett szeretet napon és Istentiszteleten vettünk részt.

Az Istentiszteleten Darányiné Csonka Valéria lábatlani lelkész hirdette az Igét, majd Alapítványunk Elnökével, Csathó Istvánnal közösen átadta a lábatlaniak pányoki templomba szánt ajándékát, egy márvány úrasztali vázát. Az abaújvári földcsuszamlás okozta károk helyreállítására a pénzadományunkat szintén a templomban adtuk át az Abaújvár Jövőjéért Egyesület elnökének. Markó Sándorné presbiterünk részletesen beszámolt a lábatlani gyülekezet életéről. A Kelemen-testvérek szép szavalata után igazi felüdülés volt hallgatni a fiatal Czikó Györgyinek a református énekeskönyvből válogatott, saját maga által citerazenével kísért előadását.

Istentisztelet után átsétáltunk az ebédlőbe, ahol fantasztikusan finom töltött káposztával vendégeltek meg minket a helybeli református közösség asszonyai. Ebéd előtt még egy bábelőadás részesei is lehettünk. Egy miskolci, fogyatékosokkal foglalkozó református otthon lakói szívhez szóló bábelőadás keretében mondták el azt, hogy az Isten szemében mindannyian egyenlőek vagyunk, bár eltérő tulajdonságokkal rendelkezünk.

Mivel előttünk még hosszú út állt, ebéd után el kellett búcsúznunk zempléni református testvéreinktől.

Útban hazafele, a Biblia-nyomtatásáról híres Vizsolyban a református templom előtt már várt bennünket a gyülekezet lelkipásztora, Sipos-Vizaknai Gergely. Kedvesen beinvitált bennünket az ugyancsak nagyon értékes és csodálatos freskókkal ékesített középkori templomba, ahol humorosan, lehengerlően beszélt arról, hogy a Biblia ma is a Teremtő Isten megszólító, élő szava, üzenete.

Igaz, hogy a Károli Gáspár gönci református esperes és társai által lefordított és 1590-ben Vizsolyban kinyomtatott teljes magyar Szentírásnak idén májusban ünnepeltük 420. évfordulóját, az Ige most is aktuális, sőt, életbevágóan fontos mondanivalót hordoz. Isten Igéje nélkül nem tudnánk feleletet adni életünk nagy kérdéseire: a születés és a halál titkára.

Utunk utolsó állomása Boldogkőváralja, a zempléni-hegység nyugati részén, a Hernád völgyében fekvő kis település volt. Vára a Bodokő nevű sziklán áll, első írásos említése egy 1282-ben kelt oklevélben található. A várat a tatárjárás után emelték Árpád-házi IV. Béla király ösztönzésére. Nagyon nagy élményt jelentett számunkra az ódon falai között létrehozott kiállítások megtekintése.

Mindezek után késő éjszaka, élményekkel tele érkeztünk haza. Bár fáradtan, de jól eső érzéssel hajthattuk le fejünket, hiszen éreztük, hogy a mi segítségünk csak egy csepp a tengerben, de megtettük azt, ami erőnkből és tehetségünkből kitelt.

A Lábatlani Református Egyházközség nevében tisztelettel köszönjük meg mindazoknak, akik adományaikkal segítettek bajba jutott, rászoruló embertársainkon. A következő testvéreinknek tartozunk köszönettel: „Add magad" lábatlani csoportja, Könyves István és családja, Ollé Ferenc, Szabó Ildikó, Varga Gyuláné, Váli Sándorné, Csapó Géza, Lőrinczy Ilona, Litvai Jánosné, Szikora Ferencné, Csathó István, Kocsis István, Csordás István, Nádasi Lászlóné, özv. Somogyi Imréné, Petőcz Ferenc, Gere Imre, Kocsis Zsigmond, Medveczki Miklósné, Skripek Mihályné, Darányi Sándor, Temes Mihályné, özv. Németh Gyuláné.

Minden jó szándékú és együtt érző testvérünk adományát kalkuttai Teréz anya szavaival szeretnénk megköszönni: „Nem az a fontos, mi mindent teszünk, hanem az, hogy tetteinkben mennyi a szeretet."

Gere Imréné Rapavi Zsuzsanna és Darányiné Csonka Valéria

Kapcsolódó link:http://www.refdunantul.hu/lap/tataiem/hir/lista/egyhazmegye-hirei/