A Lélek ereje - Egyházmegyei kórustalálkozó volt Sopronban

Adminisztrátor, 2011-05-12 06:00:00

A Pápai Református Egyházmegye Kórustalálkozója Sopronban volt 2011. május 7-én. Az alábbiakban a napról készült beszámoló következik néhány fénykép kíséretében. Én magam családostól (feleséggel és három gyermekkel), valamint egy kolléga nagyfiával érkeztem a találkozóra.

Én magam családostól (feleséggel és három gyermekkel), valamint egy kolléga nagyfiával érkeztem a találkozóra. Vittünk magunkkal felszerelést, hogy készíthessünk a fényképeken túl mozgó képeket is, és – mivel a kórustalálkozó legfontosabb része az énekhang – felkészültünk a hang rögzítésére is. Összepakoltunk mikrofonokat, felvevő egységet, notebook-ot a rögzítéshez, kábeleket. Az apróbb felszereléseket betettük egy műanyag, összecsukható ládába, így szállítottuk egyik templomból a másikba, hogy minden helyszínen felvehessük az abban a templomban történő éneklést. Mindenki vitt valamit, ki az állványokat, ki a ládát, ki a notebook-ot. Már a negyedik templomból mentünk tovább, amikor a kolléga nagy fia megszólalt:

– A Szentlélek erős? –kérdezte.

– Igen, – mondtam – nagyon erős.

–Akkor jó, –mondta –mert a már csak a Lélek tartja a láda alját!

E jelenet elgondolkoztat: Mi köze lehet még a Szentléleknek, az Ő erejének a kórustalálkozóhoz? Rá kell döbbenjek, hogy nagyon sok. Íme:

A kórustalálkozó délelőtt tíz órakor kezdődött. A soproni gyülekezet jóvoltából finom sütemények, kávé és tea várta az érkezőket. Az utazás fáradalmait nemcsak az előbb említettek segítették kipihenni, hanem a találkozás öröme is – jó volt látni a vidáman beszélgető embereket.

Aztán elindult a séta. A kb. hatvan főnyi sokaság bejárta a városközpontot, sétált a parkban, megtekintett néhány nevezetességet, megismerkedett a város szombat délelőtti hangulatával. Útba esett (egyáltalán nem véletlen módon) néhány templom is: a Domokos, a Szt. Orsolya, a Szt. György és az evangélikus templom. Ezekbe sorra bementünk, beültünk a padokba, meghallgattuk a templomhoz fűződő bemutatást, nézelődtünk. Kórustalálkozóhoz méltóan minden templomban énekelt is a társaság egyet. Majd vidáman folytatódott a menet.

Történt mindez egészen ebédig. Ezt egy hangulatos étteremben költöttük el. A finom ebéd elfogyasztása közben felszabadultan csevegett a társaság, és így nemcsak a gyomor telt meg éltető erővel, hanem a lelkek is.

Az ebédhez járó kávézás már a református gyüleketeti teremben találta a társaságot.

A kórusok próbalehetőséget kaptak, majd 14 órától közös próba következett, hogy a 15 órától meghirdetett ünnepi részen közösen énekelt darabokat össze is énekelhesse az egyesített kórus.

Az ünnepi alkalomra az eddigi létszámon túl bejött még vagy hatvan érdeklődő. Ők lehettek részesei a lélek erősítő munkájának.

Lentulai Attila esperes igeszolgálatával kezdődött a zenés áhítat. Pál és Szilász történetéről beszélt, akik a fogságban, kalodába zártan is tudták énekkel dicsőíteni az Istent. Ez volt a Lélek ereje az ő életükben, de ez mutatkozott meg a többiek életében is, akik ott voltak a börtönben és hallgatták őket (és amikor a börtön ajtajai megnyiltak a földrengés következtében, akkor sem menekültek el), valamint a bőrtönőr és családja életében is, akik mindezt megtapasztalva megkeresztelkedtek.

Az áhítatot követően orgonamuzsika szólt, majd az alaphangulatot folytatva következett a kórusok szolgálata. A győri gyülekezet szabadhegyi és Kossuth utcai részéből is érkezett egy-egy csapat. A pápai gyülekezet Séllyei István kórusa, valamint a házigazda soproni gyülekezet Gárdonyi Zoltán Vegyeskara és szolgálata került bemutatásra néhány mondatban, és elénekelték hozott darabjaikat.

A fő attrakció az volt, amikor a több külön kórus összeállt egyetlen (egyesített) kórussá, és így énekeltek együtt három művet, az egyiket orgonakísérettel.

Nemcsak az éneklők, szolgálók erősödhettek a Lélek által, de az érdeklődő jelenlévők is.

A gyülekezet kertjében fejeződött be a kórustalálkozó kötetlen beszélgetés, borozás közben.

A Lélek ereje tehát nemcsak a ládát tartotta, hanem összehozta az ének-zene szerető társaságot is egy napra, adott nekik egy tartalmas együttlétet, ahol épülhetett a közösség, gazdagodhatott a lélek, és élményekkel eltelve indulhatott haza mindenki.

Köszönjük.