Kirándulás az Ördög-ároknál
Rieder Beáta , 2012-10-03 04:00:00
Szomorúan tapasztaltuk, hogy kirándulásunk előtt két nappal az időjárás nagyon megromlott. Ám bizakodva és hittel teli szívvel vártuk a szombat reggelt, amely kicsit szomorkásan, borongósan indult, de ennek ellenére vidáman gyülekeztünk a református templom előtt.
Egy rövid imádság után útnak indult a lelkes kis csapatunk. Majd 45 perces út után végre megérkeztünk kirándulásunk helyszínére Csesznekre. Egy kis szív- és lélekerősítés után izgatottan vágtunk neki a kb. 12 km-es túrának. Megvallom, én kicsit félve vittem 7 éves lányomat, de félelmem hamar szerte porlott. A legkisebbek is könnyedén vették a sokszor nem könnyű akadályokat. Hosszas séta után elérkeztünk az Ördög-árokhoz. Csodálatosan szép látvány tárult elénk!
Hihetetlen, hogy sokszor milyen csodákra képes a természet! Rövid pihenő után folytattuk utunkat. Gyermekeink megkapták turbó csokijukat és újult erővel folytatták a kemény túrát. A bátrabbak és ügyesebbek még egy sziklafalat is megmászhattak, és legnagyobb csodálatunkra itt is a gyermekek álltak az élen, nem kis meglepetést okozva nekünk. Bátran mondhatom, hogy fantasztikus kalandban volt részünk! Hol sziklákra kapaszkodtunk fel, hol mély hasadékokba ereszkedtünk le. Nem kevés kihívás után elérkeztünk a várva-várt szalonnasütő helyre. A rutinos kirándulók már rakták is a tüzet, és persze a gyermekeink is kivették a részüket a munkából, szorgalmasan dobálták az apróra vágott fát a tűzre. Volt, aki a szalonnát készítette elő, mások pedig nyársat faragtak, amire csakhamar rákerült az otthonról hozott hagyma, paradicsom, végül a finom szalonna.
A megkésett ebédhez egy rövidke lelki rész társult, amit nagy figyelemmel hallgattunk. Egy kis pillangó kezdődő életéről volt szó, ami a végét is jelentette egyúttal, mert egy kéz segíteni próbált neki, hogy megkönnyítse a világra jöttét. Ez a kis történet ráébresztett minket arra, hogy az életben küzdeni kell, és nem mindig a segítségre várni, ami nem mindig jókor érkezik.
A kellemes hangulatú ebéd és beszélgetés után kissé kipihenve indultunk tovább. Csakhamar túránk végéhez érkeztünk. Gyermekeink szinte hang nélkül, egyetlen zokszó nélkül csinálták végig ezt a könnyűnek nem mondható túrát. Bátran mondhatom mindannyiunk nevében, hogy nagyon büszkék vagyunk rájuk, ők voltak ennek a napnak a bátor hősei!
Kellemesen elfáradva, élményekkel telve indultunk haza. A nap méltó lezárásaképpen egyik kedves társunk meghívott minket magához, és egy pohár finom bor mellett és egy kellemes beszélgetés közepette vitattuk meg még igencsak friss élményeinket.
Hálás szívvel mondok köszönetet az Úrnak, hogy az Ő segítségével részesei lehettünk ennek a csodálatos kirándulásnak. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy egy ilyen közösségnek a tagja lehetek. Mindannyiunk nevében mondok köszönetet Sáfrán Istvánnak is, akinek vezetésével részesei lehettünk ennek a fantasztikus túrának, és bízom abban, hogy még sok hasonlóban lehet majd részünk. Az Úr áldása szálljon a lelkes gyülekezetre!
Fotók: Viniczai József és Etelka
Forrás: Magyaralmási Református Egyházközség honlapja
