Modern ésszel és mai szemmel extrémnek, irreálisnak tűnhet e történet. Pedig nem az. Allegórikus értelmű mondanivalója éppenhogy kódolt üzenet a mának. Jézus ezzel az epizóddal valójában visszafordíthatatlanul rálép a Golgotához vezető útra. A kocka immár el van vetve. De még ezt a fontos feladatot el kell végeznie, hogy tanítványai pontosan lássák: mi is van itt tulajdonképpen. Ez nem cirkusz. Ez nem látványos demonstráció. Ez nem egy Jézus által magára erőltetett szerep. Nem is magamutogatás. Hanem nagyon is példaértékű, előremutató magatartás minta prototípus. Arra nézve ugyanis: mi az, ami megtarthatja, hitelessé teheti és időtállóvá nyilváníthatja a Krisztus-hívők magatartását, életfilozófiáját és életgyakorlatát. Csak egyedül ez a krisztusi alázat! Nem csak külsődleges „mosakodás" van. Van „lelki mosakodás", sőt „lelki bemosakodás" is. Dr. Gyökössy Endre lelkész-pszichiáter használja ezt  a  kifejezést gyakorta, különféle írásaiban, előadásaiban, a lélekhez való „hozzányúlás" előtt kötelező, szinte szertartás szerű előfeltétel megteremtésének lehetőségeként. De - bocsánatot kérek a szerénytelennek tűnő párhuzamért - a kötetbe rendezett hétkezdő meditációink egyik ajánlása így fogalmaz: ezek a hétfő reggeli elcsendesedések is a gyógyítás szent szolgálatának végzése során mintegy „lelki bemosakodás"-ok. Ráadásul a bibliai történetben  az van, hogy maga a Mester görnyed le a tanítványok lábához és végzi el ezt a tulajdonképpen alantas rabszolga munkát. Példát ad alázatból!

Néhány héttel ezelőtt Dr. Dávid Gyula orvos igazgatóval vettünk részt a Bethesda Kórházban azon a nagyszabású jubileumi rendezvényen, amely abból az alkalomból került megtartásra, hogy kereken 20 éves a kórházlelkészi misszió. Hivatalosak voltak, részben meg is jelentek vagy képviseltették magukat azon kórházak vezetői, amelyekben kórházlelkészi és/vagy lelkigondozói munka folyik. Jelen voltak görög katolikus-, evangélikus- és református kórházlelkészek is. A főrendező az alkalomnak helyt adó Bethesda Gyermekkórház főigazgatója, Dr. Velkey György, a Kórházszövetség 2013-ban hivatalba lépő új elnöke volt. Valószínűleg nem csak az egyedülálló égéscentruma miatt hallunk tehát a jövőben  majd többet a Bethesdáról, hanem Dr. Velkey György személye miatt is.  Az övé volt a fő előadás, melyben a Főigazgató az egészségügy rendszere, a szakma szempontjából vette górcső alá a kórházlelkészi szolgálat lehetőségeit. Érintette az egészségügy helyzetét s felmutatta azokat a pontokat, amelyeken a kórházlelkész kapcsolódhat az intézmény életéhez.  Elhangzottak alkalmi köszöntések, különféle színes beszámolók és természetesen a jövőre vonatkozó  tervek is. Az üdvözlések sorában figyelemre méltó volt Dr. Fedor Tibor,az  Emberi   Erőforrások   Minisztériuma  Főosztályvezetőjének köszöntője, amelyben komoly méltatás hangzott el a kórházi lelki munka nagyra értékelése tekintetében - ami egyébként minden többi megszólalásból is kicsendült. Egy mondatban elhangzott az is: sokan példaértékűnek tartják a veszprémi kórházban kialakult gyakorlatot, hogy a Belgyógyászati Centrum orvosai hétfő reggelente néhány perces igei meditációval indulnak  nehéz feladataik végzése felé.

Kicsit az eddigiekhez kapcsolódik még egy aktualitás. Ünnepélyesen bejelenthetem ugyanis, hogy három évvel ezelőtt ilyenkor kezdtünk el meditációkat tartani.

Köszönetemet fejezem ki dr. Nagy Olivér főorvos úrnak, aki - mint a már nem egészen fiatalok tudják - az értelmi szerzője volt ezeknek az alkalmaknak. Köszönöm dr. Lakatos László tanár úrnak, hogy nemcsak engedélyezi, hanem személyében fel is vállalja a hétkezdő áhitatok ügyét. Köszönöm  azoknak a figyelmét, akik hétről hétre, hétfőről hétfőre itt vannak. Köszönetet mondok annak a két orvosnak is, akik valószínűleg nem is gondolják, milyen nagy szolgálatot tesznek távollétükkel folyamatosan ennek az ügynek. Hiszen az alkalmankénti távozásuk épp a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy ez a néhány perces elcsendesedés egyáltalán nem kötelező, hanem szabadon választható. Az önkéntesség ma egy nagyon-nagyon lényeges körülmény! Aki pedig szabadon választja ezt a néhány csendes percet, az valószínűleg értékeli - hiszen hála Istennek itt van. Itt vagyunk együtt minden hétfőn reggel s ezért még egyszer köszönetet mondok Mindenkinek.

Tegnap Örökélet Vasárnapja illetve Krisztus Király ünnepe volt. Jelezve, hogy lassan vége az úgynevezett „ünneptelen félév"-nek s jövő vasárnap kezdetét veszi az Ádvent és elindul az „ünnepes félév".

Legyen velünk az Úr az elkövetkezendő ádventváró napokban, majd a Krisztus-várás szent idejében! Hogy gondjaink és feszültségeink ellenére megszentelt szívvel fordulhassunk a Karácsony főszereplője,  Jézus Krisztus felé. Aki e szent időre - s általában a szent időkre - való   felkészülés   hogyanjára   nézve   példát   mutat nekünk a lábmosás története által. Hogy így tisztuljunk meg testünkben-lelkünkben, feledve minden külső zajt, bántást vagy támadást. Isten segítségével erről a helyes ádventi magatartásról fog szólni az előttünk álló három ádventi hétfő reggeli hétkezdő meditációnk.

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész