A helyszín újra a balatonfüredi Siloám Református Misszió Otthon volt otthonos épületével és festői környezetével. Az időjárás is gyönyörűen alakult. Csend és nyugalom volt a környéken. A szervező bizottság gondoskodott képzett és alkalmas előadókról.
Mindent egybevetve Urunk mindent szépen elrendezett, hogy a bevezetőben említett célok megvalósulhassanak.

32 fő résztvevő érkezett a kerület 25 gyülekezetéből. A szélrózsa minden irányból jöttünk a hívó szóra.Az ez évi konferencia központi témája, melyet több oldalról körbejártunk, nem lehetett más, mint gyülekezeteinkben az idei esztendőben megtartandó tisztújítás.

Hétfő délután főtiszteletű Dr. Huszár Pál, egyházkerületünk főgondnoka tartott előadást, melynek címe rögtön a lényegre és egyben sok vívódást okozó gyenge pontunkra tapintott rá: A presbiter felelőssége. Történelmi előzmények felvázolásával mindenki számára világossá vált a presbitériumi testület kialakulása, szerepének és helyzetének évszázadokon keresztüli át- és átalakulása. Megtartó és közösségteremtő ereje azonban minden időszakaszban megfigyelhető, nyomon követhető. A hit oltalmazója, a gyülekezetet atyai szeretettel irányító és sokszor megtartó testület volt mindenkor és ezt a szerepet kell betöltenie ma is. A presbiter felelőssége éppen ezért nagy. Akár ijesztő is lehet azok számára, akik nem megváltónkra, Jézus Krisztusra feltekintve, tőle erőt, bölcsességet és kegyelmet kérve vállalják ezt a szolgálatot.

A kedd délelőtti előadás mintegy folytatása, szerves része volt az előző napinak. Pedig a címe: „Egyházalkotmányunk a presbiteri tisztségről”, teljesen mást sugallt. Főtiszteletű Dr. Márkus Mihály püspök úrtól szintén kaptunk történelmi áttekintést, mely alapján tisztán láthattuk, hogy a Kálvin által felállított presbitérium mintájára hogyan és miért alakultak meg itthon is a gyülekezeti vezető testületek. Mindkét előadónál hangsúlyosan hangzott el, hogy a református egyház alkotmánya kimondja: a presbitérium az egyházközség vezető testülete, lelki és anyagi életének irányítója. Különösen szívünkre helyezték az első részt, miszerint lelki irányítója. Az anyagi irányítás mindenkinek eszébe jut a tisztséggel kapcsolatban. A lelkiség, a lelki irányítás viszont már az a rész, melyet a legtöbb presbitérium szeretne áthárítani a lelkipásztorra. Pedig nem szabad. Ahogyan az előadóktól is elhangzott, ha nem is szó szerint, a lelkipásztorok jönnek-mennek, de a presbiter, a presbitérium marad. Nekünk kell a mindennapokban az emberek előtt megélni hitünket. Mert a megélt hit ékesebben beszél minden szónál.

Főtiszteletű Csomós József püspök úr előadása nagyon gyakorlatias volt. Ő is elmondta a presbitérium definícióját. Ezen kívül viszont rengeteg hasznos tanácsot is adott a presbiter választással kapcsolatban. Szóba került, hogy a törvény szerint ki lehet presbiter, gondnok. Milyen választási formák közül választhat a gyülekezet. Mennyi lehet a presbitérium minimális létszáma. A választási évben mikor és mit kell tenni annak érdekében, hogy a gyülekezet az összes határidőt betarthassa. És természetesen még számtalan más egyéb is szóba került az alig több, mint egy órában.

Keddi napon délután főtiszteletű Steinbach József püspök úr előadása a presbiter lelki életéről szólt. A presbiter lelki élete nem különbözik a gyülekezeti tagok lelki életétől. Négyküllős kocsikerékhez hasonlította püspök úr, mely alkalmas a sáros úton való közlekedéshez. A tengely maga Jézus Krisztus. Az első küllő a rendszeres igetanulmányozás. Második az imádság. Harmadik a közösség. Negyedik a szolgálat. Számomra nagyon sokat jelentett a közösség szükségességének képszerű megjelenítése. A hívők közössége egy nagy tábortűz, melynek fénye messzire világít. Ha kiveszünk belőle egy égő ágacskát, két dolog történhet. Az egyik, hogy elhamvad. A másik, és ez a gyakoribb, hogy elalszik és ott marad az ág elüszkösödve. Ha viszont ezt az ágat visszahelyezzük a tábortűzbe, az újra lángra kap. A példa nagyon jól érzékelteti, hogy miért fontos a közösség, miért mondjuk és hisszük, hogy megtartó ereje van. Bizony, ezért fontosak a gyülekezeti alkalmak, a különböző konferenciák és találkozók. Hogy egymás hite által épüljünk, gyarapodjunk és egymás hitéből erőt merítve, feltöltekezve térhessünk vissza a mindennapokba. Természetesen a többi küllő szerepét is kiveséztük, sőt püspök úr még igetanulmányozási segédanyagokat is ajánlott számunkra.

A kedd este utolsó állomása volt a Fórum, melyen az idei esztendőben is képviseltette magát a Dunántúli Kerület teljes vezérkara. Püspök úr beszámolt a püspöki hivatal munkaszervezeti átalakításáról., A nyakkendő nélküli látogatások újabb állomásairól, melyek az idei esztendőben a kerület által fenntartott intézményeket érintik , és hallhattunk az elkezdett missziós munkáról is, melyet később főjegyző úr is érintett, kiegészített. Főgondnok úr beszélt a válság hozta lehetőségek közül arról, hogy egyre több település önkormányzata ajánlja fel iskoláját átvételre fenntartási gondok miatt. Kérte a presbitériumok türelmét, körültekintését és bölcsességét ez ügyben. Szó esett az egyház nem lelkészi tagjainak egyre aktívabb szerepvállalásának szükségességéről és lehetőségéről is. Köntös László főjegyzőúr a kommunikációs elemekről tájékoztatott minket. Megemlítette a hamarosan megjelenő újabb prédikációs kötetet. Beszélt a rétegkonferenciákról, melyeket sikeresen megtartottak már a református orvosoknak, jogászoknak és polgármestereknek is. További alkalmak is szervezés alatt állnak. Bellai Zoltán főtanácsos úr az anyagi életről számolt be. Örömmel újságolta többek között, hogy a közeljövőben átadásra kerül a kehidakustányi épületkomplexum, melyben új otthonra lel a Hévizi Idősek Otthona. Ezután bérlemény helyett saját tulajdonú épületben működhet majd az intézmény. Eladásra kerül pár kerületi kezelésben lévő ingatlan is. Az innen befolyó összegeket azonban nem felélni szeretnék, hanem a megmaradó ingatlanok felújítására visszaforgatják. Az evangélikus egyházzal karöltve előkészítés alatt ál egy turisztikai pályázat is, melynek részleteiről bővebben csak később tudnak tájékoztatást adni. Természetesen a fórum, nevéhez híven lehetőséget adott kérdezésre, amivel gondnok társaimmal együtt éltünk is.
Válasz nélkül nem maradtunk!

A konferencia házigazdája ebben a turnusban a Mezőföldi Egyházmegye volt. A három napos rendezvény négy áhítatából kettőt nagytiszteletű Imre Bálint esperes úr, kettőt pedig nagytiszteletű Nemes Gyula egyházmegyei főjegyző tartott. Főjegyző úr e mellett levezetője és moderátora is volt a programoknak. Megtisztelt bennünket jelenlétével Kovács János is, aki a Mezőföldi Egyházmegye főgondnoka. Elmondta, hogy megyén belül is tervezik gondnoki konferencia összehívását, ezzel is erősítve a megyei gyülekezetek kapcsolatát.

A konferencia elmaradhatatlan részét képezték a gyülekezeti beszámolók. Nagy, városi és kicsiny, falusi gyülekezetek beszámoló is egyaránt arról tettek tanúbizonyságot, hogy a gyülekezetek élnek, élni akarnak és ennek érdekében mindent meg is tesznek. Örültem a rengeteg pozitív hangulatvételű beszámolónak. Természetesen a sűrű menetrend mellet is adódott alkalom személyes beszélgetésekre, kapcsolatépítésre és kikapcsolódásra is.

Ahogyan az elmúlt esztendőben, így most is feltöltődve, ötletekkel gazdagodva, terveket szövögetve tértem haza.

Isten áldja meg gazdagon mindazokat, akik előkészítették és kivitelezték ezt az áldott alkalmat.

Gondnoktársaimnak ezúton is kívánom, hogy a kapott ajándékokkal bölcsen sáfárkodjanak!

Szabó Gábor
gondnok